Szervezés:

Ezúttal több program is a fejemben volt, de úgy döntöttem végül, hogy a többit még máskor is fel tudom használni. Ráadásul az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a kiválasztott program pont arra a hétvégére esett, amikor Férj ráért. Így mentünk el a Lurdy házba, ahol macskakiállítás volt.

Férj:

Az e havi randink a Macskakiállítás volt a Lurdy házban. Mivel szeretem a macskákat, így ez egy kellemes programnak ígérkezett. A kiállítás az első emeleti rendezvény térben volt. Gyors és egyszerű jegyvásárlás után már be is jutottunk. Az első szekció a vásári rész volt, ahol mindenféle állateledel (túlnyomó részben macskaeledel), kiegészítő és vásárfia volt kapható. Ezen a részen kaptak helyet a zsűri asztalok, ugyanis a kiállításon belül versenyen is részt vettek a macskák.

A második szekció a kiállított macskáké volt. Itt lehetett megtekinteni őket. Érdekes volt, hogy melyiknek milyen játéka, ketrece volt. Minden macska nyugodt volt, és jól viselték a tömeget. Több mint száz macska volt, így egy elég széles képet kaptunk a macskákról. Az uralkodó fajta a main coon volt. Minden kiállítónál volt a macskának „névjegye” kirakva, ahol a fontosabb információkat tudhattuk meg a cicákról. Szinte mindenkitől lehetett kérdezni, és szívesen válaszoltak is. 

Volt egy harmadik szekció egy kisebb teremben, ahol nyulakat állítottak ki, illetve volt amelyiket meg is lehetett simogatni. Itt is érdekes volt megfigyelni, hogy milyen sokféle nyúl van otthoni kedvencként.

A kiállítás viszonylag rapid randevúra sikerült (1 óra alatt szinte ki lehetett maxolni ha nem vagyunk kiállítók), így kiegészítettük egy kis mozival is. 

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a macskákat, és szívesen tudna meg róluk többet is.

Feleség:

Alapvetően Férj is és én is „cicások” vagyunk, macska mellett nőttünk fel, szeretjük őket. Immár jó pár éve a családunk része egy cica, amelyik nagyon kedves mindenkivel és fogjuk rá, hogy egész jó a kapcsolatuk a Kislányunkkal. A mi Cicánkról azt kell tudni, hogy a mamája egy házi cica, az apukája egy kósza budaörsi éjszakának köszönhetően egy Main Coon. Ennek köszönhetően elég nagy méretű cica. Mindezt csak azért meséltem el, mert engem nagyon meglepett, hogy a kiállításon a cicáknak több, mint a fele szintén Main Coon volt, a legkülönbözőbb méretben, színekben. Csodálatosak voltak. Persze voltak (eladó) kölykök is, de még nyuszikkal és lehetett találkozni az egyik kisebb teremben. Nyilván a cicák nem simogathatóak, szegénykéimnek így is elég sok volt az ember és a zaj…volt is nem egy köztük, amelyik a saját takarója alá bújt, de olyan is nem egy akadt, amelyik az oldalára dőlve aludt és pont nem érdekelte semmi. 

Sajnos a tervezett programomnak elég gyorsan a végére értünk, így kiegészítettük a délután egy mozival is.

Annyit elárulhatok magunkról, hogy egy időben volt lehetőségünk viszonylag sokat moziba járni, és nagyon megszerettük a Marvel filmeket, így a most vetített Marvel kapitány című filmen szórakoztunk egy jót.

Nagyon várom a következő alkalmat, amikor ismét randevúzhatunk…

Szervezés:

Általában az aktuális havi randinkat néhány nappal előtte találom ki. A mostani ebben egy erős kivétel, mert már vagy 4 hónapja gondoltam erre: Geocaching. Azért választottam ezt, mert sokáig kitart, inspirál, hogy sok helyre elmenjünk, és hagyományt is teremt a családban.

Geocaching: http://www.geocaching.hu/

Feleség:

Rendben. Csodálatos és nehéz év van mögöttünk. Életünk legnagyobb ajándéka, a kislányunk rendkívül sok energiát ad és vesz el…persze ez így természetes. Az első ötletünk, hogy tervezzük együtt a randevúkat arra jó volt, hogy az elmúlt évben „életben tartsuk” jó szokásunkat, de nem volt elég inspiráló…szóval vissza a kezdetekhez, idén februártól ismét külön szervezzük, hogy a meglepetés erejével hasson. Először Férjen volt a sor.

Egy szombati napon munka után volt a randi ideje….azt kérte tőlem Férj, hogy menjünk a kislányunkkal a Lurdy házhoz, ott találkozzunk vele, mert közel félúton van a munkahelye és az otthonunk között. Mi odamentünk, és vártuk, hogy mi lesz!?

Geocaching. Hallottam én már erről, ismerőseim évekkel ezelőtt rendszeresen kirándultak úgy, hogy ennek a programnak a céljait keresték fel, de részletesen nem ismertem a működését. Itt és most is csak nagy vonalakban írom le, és akit érdekel, az utána tud olvasni a honlapján. A lényeg az, hogy országszerte, sőt, világszerte el vannak rejtve kis ládák/dobozok/flakonok, esetenként apró meglepetést/ajándékot tartalmazva és ezeket a helyeket GPS koordináták segítségével lehet megtalálni. A helyről érdekességeket lehet olvasni, megtudni és  utána az ott talált jelszót feltöltve lehet  igazolni, hogy megtaláltuk a helyszínt. No, bő másfél óra alatt 3 helyszínt is sikerült megtalálnunk és megegyeztünk, hogy ezt tényleg rendszeresen kell csinálnunk. Sőt, a weblapon meg van adva, hogy egy adott helyszín megközelíthető-e babakocsival. Így ez a program már a kislányunknak magától értetődő lehet majd….és ez nagyon jó. J

Férjnek sikerült meglepnie, most rajtam a sor, hogy márciusra készüljek. ;)

Férj:

Eljött a randi napja. Ami könnyítette a szervezést, hogy bárhol neki kezdhetünk, mert rengeteg hely van Budapesten, ahol el van rejtve a játékhoz kapcsolódó láda. Többféle célpont van, én elsőre egy fizikailag is létező „ládát” jelöltem ki. A keresésnek van saját honlapja, ahol részletes „játékszabály” leírás van. Ami még nagy előny, hogy van hozzá egy nagyon jól használható app. A ládák leírásában nem csak azt olvashatjuk el, hogy hol van, hanem egy részletes leírást is kapunk, ami a láda tematikájához kapcsolódik. Így sok ismeretre tudunk szert tenni. Szóval ez első ládánk fizikai volt, és nagyon izgalmas volt a keresése. Szükséges egy jó GPS hozzá (ezt általában az okos telefonok tartalmazzák), mert különben nem könnyű megtalálni az elrejtett dolgot. Mi a GPS segítségével kb. 10 perc alatt megtaláltuk. Minden ládához tartozik egy jelszó, amit ha feltöltünk, akkor jelezhetjük, hogy megtaláltuk a ládát. Ezt azért is jó feltölteni, mert ez más keresőnek is információt ad. Ebbe a ládába lehetett egy kis jegyzetfüzetbe bejegyzést írni, amit mi meg is tettünk J. A második ládánk is egy fizikai láda volt. Itt már rutinosabbak voltunk, így gyorsan megtaláltuk. Van pár konvenció ezeknél a ládáknál: ha látod, hogy sérült jelezni illik, a ládát mindig rejtve tesszük vissza, figyelve hogy illetéktelenek ne vegyék észre. És van egy nagyon aranyos is: egyes ládáknál vannak meglepetés ajándékok, ami egy általunk vitt ajándékkal ki lehet cserélni, így gyerekeknek is nagy élményt tud nyújtani egy kincskeresés. A harmadik ládánk egy virtuális láda volt. Ennek az a lényege, hogy egy jelszót keresünk (ez lehet több részletben, egymáshoz közel). Ezek sokszor különös helyeken vannak elrejtve (nekünk meg kellet várni, míg egy sorompó lezárul).  Azt gondolom, ez egy igen jó családi program lesz a jövőben, és próbálunk minél több ládát megtalálni. 

Feleség:

Decemberinek szánt randevúnk időpontja  január 1-re esett. Ennek oka nem más, mint hogy ajándékba kaptunk még 2017-ben belépőt Mága Zoltán Újévi koncertjére, melynek időpontja január 1. volt.

Mi eddig nem gyakran hallgattunk Mága Zoltánt, de természetesen ismertük és a komoly zenére is nyitottak voltunk, így örömmel vettünk részt a 11. alkalommal megrendezett eseményen.

Elfoglalva helyünket a Papp László Budapest Sportaréna küzdőterén elhelyezett székeken megállapíthattuk, hogy telt ház van. Minden széken volt egy ajándéktáska, melyben a koncert programja és egy kis üveg Juhász féle vörösbor volt található műanyag pohárral, hogy a koncert felénél együtt koccinthassunk. Nagyon örültünk ennek a meglepetésnek! A műsort nem más, mint Ördög Nóra kommentálta és a fellépők között olyan ismert és neves művészek szerepeltek, mint Bonnyai Apolka zongoraművész, Sümegi Eszter, Molnár Ferenc Caramel, Szakcsi Lakatos Béla, Balázs Fecó, Molnár Piroska, Bodrogi Gyula, Tordy Géza, Szacsvay László, Haumann Péter és sokan mások, köztük Mága Zoltán gyermekei. Rám a legnagyobb hatással ifj. Mága Zoltán volt, aki fiatal kora ellenére már most nagyon komoly zenei tanulmányokat folytat és egész egyszerűen hihetetlenül tehetséges! Nem mehetek el Shlomo Mintz hegedűművész mellett, akivel Mága Zoltán igazán együtt tudott zenélni…

A 19 h helyett 19:15-kor elkezdődő koncert a maga 32 műsorszámával egészen 23:15-ig tartott, de egy pillanatig sem unatkoztunk!

Férj:

Az utolsó hónap randevúja technikailag az újév első napjára esett. Vannak olyan rendezvények, amikre évente egyszer lehet csak eljutni. Ilyenek az újévi koncertek is. Kaptunk ajándékba Mága Zoltán Újévi koncertjére jegyeket. Mivel szeretjük a klasszikus komolyzenét, és a könnyed hangvételű muzsikát sem vetjük meg, így nagyon szívesen mentünk el. Be kell valljam, ekkora térben (Aréna) még nem volt alkalmam instrumentális hangszereket hallani, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz.  Nagyon jó helyre (a küzdőtér közepére) szólt a jegyünk. A koncert két részből állt, ahol az első részben a komolyzenéé volt a főszerep, míg a második rész a könnyebb műfajoké volt. A nagy tér ellenére átjött a nagyzenekari hangzás, és élvezhető volt a koncert. Nekem nagyon tetszett a hegedűk hangja, egészen magával ragadó volt. A műsorszámok jól illetek egymáshoz, és végig lekötött a koncert.  Azt gondolnánk, hogy a közel 4 óra túl hosszú, de ha ilyen  sokféle zenei mű megmutatkozik, gyorsan telik az idő. Azt hiszem, hogy lassan ideje elmenni egy nagyszerű hegedű koncertre is…

Feleség:

Az ember lánya ilyen november végi esős, szeles, hideg időben hajlamos egy kicsit elhagyni magát és bevackolni a lakásba a kicsi gyerekkel együtt… persze nagyon hangulatos és néha kell egy-egy ilyen nap is, de hosszú távon nem jó. Arról nem is beszélve, hogy jómagam szeretnék a kislányunknak minél többet megmutatni a körülöttünk lévő világból. Ezalatt azt értem, hogy legalább azt –de inkább többet-, amit én „megkaptam” a családomtól gyerekként, azt továbbadjam. Nem szeretném majd túlterhelni a kislányunkat, de szeretném, ha sok mindenbe belekóstolna, hogy megtalálhassa majd azokat az elfoglaltságokat, amik őt érdeklik, amikben örömét leli, legyen az sport, zene, főzés, vagy bármi más. Nyilván a 10 hónapos gyerek kezébe nem adunk furulyát… ja de, megkaparintotta az enyémet és lelkesen fújja is. Szóval nem hangszert adok a kicsi kezébe, de Férjjel szeretnénk, ha a művészetek és komolyzene sem lenne ismeretlen számára, ezért mentünk el hármasban a Művészetek Palotájába, ahol havi rendszerességgel vannak babakoncertek.

Izgatottan vártuk ezt az alkalmat. A MüPa mindig is elvarázsolt az csodálatos épületével és benne zajló változatos programjaival. Ezúttal is nagyon jóleső érzés fogott el, amikor a ruhatárhoz lépve az egymás mögött „parkoló” babakocsik sokaságát legtermészetesebben kezelve a ruhatáros az egyedül érkező szülőknek azonnal a segítségét ajánlotta a lépcsőn való lejutáshoz. Ezt nevezem én figyelmességnek.

 Az Üvegterembe belépve hátul sorokban álltak a székek és középre gyönyörű színes szőnyegek voltak leterítve, melyre –természetesen cipő nélkül- rámehettek/mászhattak/futhattak/gördülhettek és bukfencezhettek a gyerekek a vállalkozó szellemű szülőkkel. A székekkel szemközt középen egy fiatalember ült, kezében egy tangóharmónikával. Úgy gondolom, hogy rengeteg hozománya lesz egy ilyen eseménynek. Azon kívül, hogy komolyzenei darabokat is hall és megismer, különböző különleges hangszerekkel is találkozik, valamint társaságban van és azt is megtanulja majd hosszú távon, hogy miként illik viselkedni, és hogy illik megjelenni egy ilyen helyen, vagy eseményen. Úgy gondolom, hogy napjainkban ez már nem mindenkinek egyértelmű sajnos. Talán egy fajta értékrendet is tanul, vagy felállít majd magának, ami túlmutat az éppen aktuális divaton. Nagyon messzire vittek az álmaim… a lényeg, hogy mind a hárman jól éreztük magunkat és gyorsan be is szereztünk még két előadásra jegyet.

 Férj:

Azt gondolhatnánk, hogy ha egy fiatal házaspárnak gyermeke születik, akkor sok rendezvény, esemény bezárja előttük a kapukat. De így lassan 1 évnyi szülői szerep után biztosan kijelenthetem, ez nem így van, csak a megfelelő kaput kell keresni. A komolyzenei koncertek és társai talán nem valók egy kisbabáknak, mert hosszúak és a vendégek se szeretik, ha egy kisgyerek zavarja meg az előadást. De miért is ne lehetne ilyen helyre elmenni egy babával? Erre találták ki a babakoncertet, ami félórányi élő klasszikus zene. Fontos, hogy már ilyen korán találkozzon a lányunk a muzsika ezen formájával. A helyszín a MüPa, Üvegterem. Átalakítva babakomforttá: színes szőnyeg, és pár sor szék. Sok-sok kisbaba és szülő. A babák szabadon mehettek erre-arra, persze a szülők felügyeletével. Vicces volt, hogy nem csak a babák, hanem egyes szülők is négykézláb követték csemetéiket (én is J). A zenészt nem zavarta meg, ha egy gyermek nagyon közel volt hozzá. Amint elkezdett zenélni, a mi kislányunk egyből megállt, és hallgatta, figyelte a muzsikát. Kellemes volt a zene (gondolom bababarát), így a kislányunkat szinte végig lekötötte. Ajánlom kisgyermekeseknek, mert kellemes időtöltés, és kultúrafogyasztás egyben.

Feleség:

Pár héttel az esemény előtt már láttam hirdetni és az előző években is érdekes programnak találtam a Töklámpás fesztivált. Tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy nálunk nem Halloween van, hanem halottak napja és/vagy Mindenszentek, ami igaz is. Ugyanakkor engem sokkal jobban zavar, hogy már októberben tele vannak a boltok a Mikulás csokikkal és szaloncukrokkal, mint az, hogy egy zöldségből kreatívan készítünk valami mókásat, vicceset, vagy adott esetben ijesztőt….és itt megint érvényes volt ugyanaz, mint a múltkor, még pedig, hogy a Családok együtt vannak. Nekünk is nagy élmény volt életünk első tökét megfaragni. Persze előtte körbenéztünk az interneten, ötleteket merítettünk, készítettünk egy-két rajzot, majd magára a tökre is felrajzoltuk (és javítottuk) az elképzelésünket. És láss csodát! Ez egyáltalán nem nagy ördöngösség, sőt, kifejezetten büszke vagyok a tökünkre! Nem volt másra szükségünk, mint egy jó késre , kis kreativitásra, a tökre, és a mécsesre.

Persze, amikor elindultunk a Hősök tere felé, megbeszéltük Férjjel, hogy nyilván lesznek szebbek, pontosabbak, részletgazdagabbak, de nem számít, a lényeg, hogy mi is csináltunk. És a legfontosabb, hogy maga az esemény –ami sokakat kivonzott- össze volt kötve egy jótékonysági programmal, melynek keretében tartós élelmiszert lehetett leadni a Gyermekétkeztetési Alapítvány munkatársainál. Még egy világítós karkötőt is kaptunk ajándékba, aminek az volt számunkra a jelentősége, hogy egy fajta közösséget éreztünk mindazokkal, akiken hasonlót láttunk.

Persze, ahol a „nép”, ott az árusok…világítós pörgettyű, forró tea, perec, és amiért én gyerekként megbolondultam volna: olyan lufi, ami színes, világító égőkkel volt  feldíszítve…
Habár nehézkes volt az összes kiállított tököt megnézni (melyek a királyok lábai alatt, Gábriel Arkangyal talpazatán és a tér különböző pontjain várták csodálóikat), sok szép dolgot láttunk. Egy újabb élménnyel lettünk gazdagabbak.

 Férj:

Sok amerikai filmben láttam már faragott tököt és mindig furcsálltam ezt a dolgot. Feleség ötletére mentünk ki a Töklámpás fesztiválra, és egy ilyen rendezvényre illik tökkel menni. A mai információs társadalomban az ember már a neten tanul, illetve néz utána a dolgoknak. Így egy órányi Youtube videó , és megannyi tökválogatás után, kreativitásunkat elővéve elkezdtük faragni életünk első töklámpását!

Első a tervezés! Lapon, majd a tökön… majd a lapon és ismét a tökön… Jött a kés, és már vágtuk is, és utána egy kis faragás. Készen is volt a lámpás! Gyors teszt: mécses meggyújtása után, indulás a lakás legsötétebb pontjára és villany leolt.  Azt gondolom, nagyon is vállalható lett a tök.

Pár óra várakozás után ideje volt a kis „csemeténket” közösségbe vinni. Erre a töklámpás fesztivál volt a legalkalmasabb a Hősök terén. A tökünket elhelyeztük a többi tök közé, és csodáltuk a szebbnél szebb és nagyon kreatív alkotásokat. Egy ilyen fesztivál megmutatja, hogy a fantáziának a határa nagyon-nagyon messze van. Érdemes jövőre is kimenni, akár az egész családdal is.

Szervezés:

Most nem a konkrét program szervezését írom le nektek, hanem, hogy általában hogy keresek meg egy eseményt. Rengeteg program van Budapesten,  így nehéz választani. Én rendszerint egy weboldalt használok, ez a https://www.utazzitthon.hu/program. Sokszor itt 1-2 perc keresgélés után meg is találom azt a pár  programot, ami az adott időpontra megfelelő lehet. Utána megnézek néhány véleményt és leírást a programról, és így döntöm el, hogy melyiket válasszam.

Így találtam rá a Bűvös Erdő programra is.

Feleség:

Hála és köszönet kislányunk keresztanyukájának, akitől kaptunk pár szabad órát, hogy elszökjünk randevúzni Férjjel….Olyanok voltunk, mint egy boldog, szökésben lévő fiatal szerelmespár…
Mivel előre megbeszéltük a dátumot, így kicsit visszazökkentünk a régi módihoz és ezúttal Férj szervezte a programot , én nem tudtam semmiről.
Busszal elmentünk a Hősök teréig, pontosabban a Benczúr utcáig, és onnan sétáltunk be a Városligetbe. Nem tudtam, mi lehet a cél. Aztán amikor beértünk a Vajdahunyad várának udvarába, már sejtettem, hogy bemegyünk a Mezőgazdasági Múzeumba. Csak azt nem tudtam, hogy milyen program van aktuálisan. Gyorsan kiderült, hiszen a plakátot már a bejáratnál látni lehetett:  Bűvös Erdő. Ez a kiállítás inkább egy kicsit játék, nyomozás…a gonosz boszorkány elvarázsolta a manókat, össze kell gyűjteni varázsitalokat és a végén, ha jól csináltuk meg a feladatokat, ajándék vár a kijáratnál. Kifejezetten családi, illetve gyerekprogram, de mindenki volt egyszer gyerek! Belőlem kb. 5 perc után elő is bújt a gyermeklelkem. Nagyon pozitív, hogy miközben próbálnak a gyerekek rájönni a megoldásokra, sokat olvasnak, hiszen a megoldásokat a kihelyezett táblákon meg lehet találni, ha valaki elég szemfüles. Emellett az erdő lakóiról (állatokról) is sok érdekes információhoz jutnak. Azt gondolom, hogy ez a jövő. Így lehet felkelteni a gyerekek érdeklődését, arról nem is beszélve, hogy a Családok érdemben töltenek együtt egy fél napot…mobilok, „ájbigyók”, tv, számítógép nélkül, tényleg Együtt! Ez jó. Pár év múlva szeretném, ha a kislányunkkal együtt is visszamennénk a soron következő hasonló kiállításra. :)

Ja, és ami igazán megnyugtatott, hogy a Kislányunk egész idő alatt jól viselkedett.

 Férj:

…réges-régen egy messzi-messzi városban… ebben a hónapban ismét a régi szabályok éltek, és meglepetés randi volt. Magamhoz hűen 48 órával a randi előtt még nem volt teljes az ötlet, hogy hová menjünk (igazság szerint a „B” terv volt csak meg). De egy Férj 24 óra alatt ezt simán megoldja, hogy maradjon még 24 órája, hogy újratervezze,  ha mindkét programmal valami probléma lenne. Az „A” terv végül a Bűvös erdő interaktív kiállítás volt a Mezőgazdasági múzeumban. Persze sokakban felmerül a kérdés, hogy egy szerelmes házaspár miért megy főleg gyerekeknek szóló programra! Szinte minden felnőtt imád játszani (és én még nyerni is :) )! Szóval levetettük a hétköznapokat (és Keresztanyura bíztuk a lányunkat, Köszi Keresztanyu!) és belevetettük magunkat a Bűvös erdőbe!

A bejáratnál adtak egy kis füzetet, amibe matricákat lehetett ragasztani. Gyors játékszabály ismertetés és már mehettünk is a függöny mögé. A függöny mögött egy hangulatos sejtelmes világ fogadott minket. Az első állomásnál elkezdődött a történet, ami szerintem jól volt kidolgozva. Olvastuk hát a mesét és megfejtettük a rejtvényeket. Minden állomásnál volt egy aprócska részlet a mesében és egy találós kérdés. Játékosan tanított minket Magyarország élővilágáról és számomra is volt benne újdonság.  Amikor egy-egy rejtélyt megoldottunk, akkor a füzetbe beleragasztottuk a megfelelő matricát, és az utolsó állomásra csak egy maradt. A feladatok változatosak voltak, hol az éles látásra, hol a kiváló szaglásra, hol kezünk ügyességére volt szükség. Az utolsó feladat az volt (a többit nem mondom el, hátha még találkozik vele valaki), hogy találjuk ki, melyik seprű a boszorkányé. Jelentem, sikerült a feladatot megoldanunk!

Egy nagyon szép és emlékezetes randevúnk volt, jó volt újra gyermeknek lenni.

Feleség:

Arra kérlek Titeket, hogy már ne csodálkozzatok azon, hogy az augusztusi havi randink időpontja szeptember 1.  A lényeg az, hogy találtunk egy olyan programot, ami mindkettőnket érdekelt, így kilátogattunk a X. Pozsonyi Piknikre.  Előtte megnéztük a honlapját, ami nagyon jó volt. Minden egyértelmű, helyszínek, időpontok…nem is volt több kérdésünk, gyerekestül mindenestül kimentünk a Jászai Mari térre és tettünk vagy 4 kört, hogy mindent jól megnézzünk.  Az árusok között meg lehetett találni a klasszikus édességes pult mellett a sós perecet, főtt kukoricát, a mindenféle lekvárt, szörpöt, emléket, mágnest, fülbevalót, gyerekruhát, de kint volt szinte az összes budapesti színház is, melyeknél nem csak jegyet lehetett venni, de egy-egy színésszel is lehetett találkozni, beszélgetni. Ugyanígy voltak olyan ismert írók, költők, akik műveiket dedikálták. Ezen kívül 3 színpadon váltották egymást az előadók, társulatok, énekesek, színházi előadások… Még az sem szegte a látogatók kedvét, hogy időközönként eleredt az eső. Minden előadás nagyon tetszett, de a legkülönlegesebb mégis az volt, amikor az egyik sarkon álló háznak az első emeleti balkonjára állt ki egy énekes, aki a közönséget is megénekeltette, szórakoztatta és őt váltotta még 3 művész, akik mind kivételesen tehetségesek voltak.

Nem vártuk meg a program végét, de szeretnék máskor is kimenni erre a programra!

 Férj:

Régi vágyam volt kimenni a Pozsonyi Piknikre, mert érdekelnek a színes kulturális rendezvények, ahol több program közül is válogathatunk. Három részre lehet osztani a rendezvényt: árusok, kulturális bemutató helyszínek és színpadok.  Az árusoknál mindent lehetett kapni, amit egy rendes vásárban vár az ember: perec, édesség, sör és vásárfia. A kulturális bemutató helyszíneken színházak és kulturális intézmények mutatták be kínálatukat, és apró közönségtalálkozókat szerveztek. A fő programok a színpadon zajlottak. Ami nekem nagyon tetszett az két előadás volt, az egyik egy jazz koncert, a másik a „balkoncert”, ahol egy erkélyről adtak elő opera részleteket. Ez olyan népszerű volt, hogy megállt a tömeg, és mindenki az előadás varázsos csapdájába esett. Ebből is látszik, hogy érdemes a komolyzenét kihozni az utcára. Jövőre is ott a helyünk!

Ja igen! És a kislányunktól is kaptunk egy kis apróságot emlékül...<3

Feleség:

Kihasználva a nyári szép időt -és persze azt, hogy a lakásban lévő 26 fok nem sokkal jobb, mint a kinti 32 fok, melyben azért mozog a levegő- kimentünk hármasban a Margit-szigetre. Ez egy igazán pénztárcabarát randevú volt, hiszen csak a városban való utazást kellett megoldani.

Tudni kell, hogy az elmúlt években nagyon szépen rendbe rakták a szigetet és mind a pihenni, sportolni vágyok, mind a családosok számára kitűnő választás. Kicsit olyan érzés ma itt sétálni, mintha visszamennénk az időben….ugyanúgy, mint 25-30 éve, most is ott vannak a bringó hintók, a főtt kukorica, fagylalt, vagy vattacukor árusok. S gyönyörű időben a babakocsit tolva két érzés lett úrrá rajtam. A béke és a nyugalom. Kell-e ennél több?

Persze nem csak sétáltunk, hanem kifejezett céllal mentünk a Margit-hídhoz közelebb eső szökőkúthoz, mely már évek óta igényes zenés programmal várja a látogatókat. Tavasz közepétől, idén április 28-tól indul a program, mely 11 h-tól kezdve minden egész órakor káprázatos zenés műsort ad. Mi Férjjel az elmúlt években minden nyáron elmentünk megnézni az utolsó, 21h-kor kezdődő leghosszabb blokkra. Olyankor más sötét is van és színes fényjáték is kíséri a szökőkút csobogását. Érdemes mindenkinek legalább egyszer megnézni ezt….bár, minden évben változik egy kicsit műsor, szóval ha valakinek tetszik, akár minden évben rászánhat egy estét.

 Férj:

Az egyik kedvenc helyem a Margitsziget! Ide mentünk most ki. Mindig lenyűgöznek az óriási fák és a tiszta, élénk, természetes színek. Feleséggel rendszeresen járunk ki immár 7 éve, így ez egy „hagyománnyá” vált. Az utóbbi pár évben nagyon szépen rendbe rakták, és ezt meg is tartották. Érdemes kimenni, sétálni, sportolni vagy piknikezni. Két kedvenc helyem van itt, az egyik a zenélő kútnál lévő tavacska és sziklakert (gyerekkori élmény), a másik a szökőkút, ahol pár éve már zenével is össze van kötve a szökőkút játéka.

 Mi most ez utóbbit céloztuk meg. Mivel kislányunk is velünk volt, így a délelőtt 11 órás hosszabb részt néztük meg, ami gyermekzenékkel volt kísérve. Hihetetlen hogy az embert mennyire le tudja kötni, és ez által kiszakadni a hétköznapokból. A különböző időpontokban játszott zenék mind nagyon jól vannak összeválogatva és kivétel nélkül mindnél lenyűgöző, ahogy össze van komponálva a vízsugarak játékával.

Amit még el tudnék képzelni, hogy legyen egy szabályozó, amivel mi magunk is komponálhatunk, amikor nincs attrakció.

Amit mi tudunk ajánlani, az éjszakai műsor, mert ott a színes fényjátékok sok pluszt adnak az élményhez, és még egy romantikus sétával is egybe lehet kötni.

Link: http://www.fokert.hu/indul-a-margitszigeti-zenelo-szokokut-uj-zenei-programja/

Fényképek helyett ezúttal felvétellel kedveskedünk: :)

https://www.youtube.com/watch?v=mFG7OoRpD10

https://www.youtube.com/watch?v=pwneBFkaJOI

Linkek:

Plébánia: http://www.szentlaszlo-havanna.hu/

Trófea: http://trofeagrill.com/hu/ettermek-2/zugloi-etterem/?gclid=EAIaIQobChMIj5nrubP72wIVExMbCh359wPTEAAYASAAEgKKdPD_BwE

Feleség:

A júniusi havi randink nem (sem?) volt hétköznapi esemény. Kislányunk keresztelőjét választottuk, mely rögtön lehetőséget adott két hely dicséretére. Az egyik a Plébánia, a másik az étterem.

Mi Férjjel eléggé tanácstalanok voltunk, hogy hol legyen a keresztelő, mivel egyik templom felé sem vagyunk elköteleződve. Viszont barátnőnk, aki a keresztanyukája lett kislányunknak, régóta jár egy plébániára, ahol mindenkit jól ismer és jó szívvel ajánlotta nekünk a XVIII. kerületben található Szent László Plébániát. Elemér atya szerintem mindenkit levenne a lábáról. Nagyon kedvesen fogadott akkor is, amikor elmentem időpontot egyeztetni vele, de az igazi csoda az volt, amikor a szertartás közben a kislányunk utána nyúlt a Bibliájának, és ő odatartotta mosolyogva, megfogta a kezét és úgy folytatta a szertartást…és még egy szubjektív vélemény….nos, sok esetben hallottam már (esküvőn, temetésen), hogy az ének kissé fals, de ezt mindig elnézzük az egyház embereinek, hiszen ez nem tehetségkutató, vagy énekverseny….de Elemér atya éneke csodaszép volt, tiszta és őszinte…igazán meghatott minket is és az egész családot is az a bensőséges hangulat, aminek tanúi lehettünk.

Kislányunk születése előtt is viszonylag gyakran megfordultunk Trófea étteremben… igazság szerint mind a hatot kipróbáltuk, ami Budapesten található, de a nagy kedvencünk a Zuglóban található Trófea grill étterem lett/maradt. Mint mindig, most is kedvesen és udvariasan fogadtak bennünket. Természetesen ilyen sűrű időszakban (vasárnap, ballagások, diplomaosztók, érettségik, stb.) szükség volt asztalfoglalásra, hiszen nagyon népszerű ez a hely. Nem is csodálkoztunk azon, hogy telt ház volt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi Férjjel anno az esküvői vacsoránkat is itt tartottuk pont amiatt, mert –túl a személyzet (pincérek, recepciós, stb.) kedvességén- hatalmas a választék ételekből, és így mindenki azt eszik, amit szeret, amit csak szeretne…és van lehetőség új ízek kipróbálására is. Ezt azért mondom, mert szerintem a többségnél nem mindennap kerül az asztalra tenger gyümölcsei, vagy sushi.
Annyira figyelmetlen vagyok… elnézést kérek, lehet, hogy valaki még nem ismeri az éttermet…szóval egy kicsit részletesebben: A földszinten az étterem előtt van egy fedett rész, ahol lehet dohányozni, vagy várakozni, és az évszaknak megfelelően ki szoktak tenni limonádét, forralt bort, vagy egyéb nyalánkságot. Az épületbe belépve az alsó szinten van a recepció és ruhatár, valamint egy terem, ahol vasárnaponként gyermekmegőrzés van, de olyan népszerű napokon, mint mondjuk szilveszter, táncparkettként működik. A felső szinten van egy kisebb és egy nagyobb terem, ahol az asztalok vannak. A nagyobb teremben ún. boxok is rendelkezésre állnak, ha valaki meghittebben szeretné tölteni az időt szeretteivel. A két terem közti részen van egy hatalmas tálaló rész, ahol egymást követve sorakoznak a különböző finomságok. Legalább 3 féle leves, 6 féle készétel, köretek sokasága, de megtalálható itt a rántott húsok és zöldségek mellett többféle saláta, illetve hidegtál is. ezek U alakban vannak kitéve a frissen tartó edényekben, és amint elfogyott valami, már töltik is újra. Az U alak közepén van még egy nagy tálaló asztal, aminek az egyik oldalán rengeteg sütemény, a másikon pedig gyümölcsök vannak. De itt még nincs vége. Van egy külön rész, ahol bepácolt húsok és sütésre váró zöldségek kínálják magukat. A vendég a tányérjára teszi, amit megkíván, és odaadja a sütőpultban dolgozó szakácsnak, aki két hatalmas sütőlapon tudja elkészíteni a kívánt fogást… de ott a pultban is vannak még különböző tengeri herkentyűk is, ha valaki azt kívánná meg.
Amint egy fogást befejezünk és újabbért indulunk, mire visszaérünk, „eltűnik” a koszos tányér.
Itt ez a pincérek feladata, valamint az kért italokat is ők szolgálják fel. Ja igen, italokban is igen nagy a választék…a szénsavas és rostos üdítők mellett sör, bor, pezsgő, kávé kínálja magát, de az asztalokon mindig van szóda (igazi szóda, nem ásványvíz-bár azt is lehet kérni) és kis kancsóban bodzaszörp.

Bár én egy garast sem kapok azért, hogy reklámozzam a helyet, de mi Férjjel tényleg nagyon szeretünk ide járni. Ha bármit ünneplünk, ajándék tortát kapunk az étteremtől, amit természetesen be is csomagolnak, hogy elvihessük haza….na jó, befejezem…aki kedvet kapott, próbálja ki, szerintem megéri…

Férj:

A 31. havi randink adta magát! A kislányunk keresztelője és a kedvenc Trófea éttermünk. Mivel én nem vagyok otthon az egyházi dolgokban, így a keresztelő részének szervezését Feleségre hagytam, aki nagyon ügyesen és tökéletesen szervezte meg (de mindenki tudja hogy az igazi érdem a Keresztanyáé).

A keresztelő egy nagyon családias kis plébánián volt, ahol Elemér atya fogadott minket. Mivel már messziről látszódott rajtunk, hogy nekünk ez ismeretlen terep, Elemér atya egy gyorstalpalón beavatott a szertartás rendjébe és menetébe. Az oktatás nagyon sikeres volt, hiszen baki nélkül sikerült a lányunkat megkeresztelni. A kicsinek annyira tetszett, hogy máris elkezdte forgatni a Bibliát, ami Elemér atya kezében volt és rögtön össze is barátkoztak.

A keresztelő után egyenesen a Trófeába mentünk, a régóta kedvenc éttermünkbe. Mint azt Feleség is írta, sok előnnyel rendelkezik az étterem. Engem leginkább a választék nyűgöz le. Itt mindenki megtalálja a maga ízlésvilágának megfelelő ételt. Sokszor van különlegesség is, főleg hétvégenként. Hangulatos a hely kialakítása, nekem nagyon tetszik az a természetes hatás, amit az étterem több pontján fellelhető farakások nyújtanak. A pincérek kedvesek (minket már szinte régi „barátokként” köszöntenek). Kellemes zene szól, és mindig van valami esemény egy-egy asztalnál, amit az étterem egy-egy ajándék tortával koronáz meg. Ezt mindig hangulatvilágításban, és a tortán lévő kis tűzijáték kíséretében szervírozzák. Ez egy nagyon jó közösségi érzést ad.
Azt gondolom, aki egyszer ide betér, az szívesen jön legközelebb is!

Folytatva tovább a hagyományunkat, ismét elmentünk randizni.

Magyar Vasúttörténeti Park: http://vasuttortenetipark.hu/

Feleség:

Igencsak piszkált már, hogy mennyire el vagyunk maradva a havi randevúinkkal…jó, persze ez valahol érthető, hiszen egy 4 hónapos babának lessük az igényeit, de akkor is….persze (még) nem egyszerű megtalálni azokat a helyeket, eseményeket és programokat, amikre babát is lehet vinni, mégis számunkra is érdekes lehet. Azért most sikerült….

Adódott egy hosszú (Pünkösd) hétvége, aminek a hétfői napján kivételes módon nyitva tartott a Magyar Vasúttörténeti Park. Nyitás után nem sokkal érkeztünk és az addigra már pár méteresre duzzadt sor viszonylag tempósan haladt. A belépő megvétele után szabad volt a járás, hogy merre szeretnénk menni. Közvetlenül a bejárat után található egy nagy térkép a parkról, így kitalálhattuk, merre induljunk. Amit ki szeretnék emelni, hogy nagyon rendezett és csodaszép zöld parkos részek is voltak a hatalmas, régi mozdonyok mellett és kellően sok szemetes… igen, ez most fura, de édesanyaként már más szempontokat is szem előtt tartok egy programnál.

Sok szerelvény volt, amelyre fel lehetett mászni, ezeket Férj ki is használta. Nagyon látványos volt a fordulókorong, melyből kettő is van a park területén és az egyiket minden egész órakor a látogatók ki is próbálhatják. Ezen kívül kisvasutazhatnak, kipróbálhatják a kézihajtányt és a sínautózást sok egyéb más mellett… Nagyon látványosak a vasútmodell-házban található modellek is.

Biztos, hogy ide is vissza fogunk még jönni hármasban, amikor már a kislányunk is élvezni tudja a különböző programokat.

Férj:

Nehéz olyan programot találni, ahová egy 4 hónapos kislányt el lehet vinni. Két fő szempont volt: közel legyen, és max 3 órás, hiszen mindenki gyorsan fárad. Így jött a lakhelyünktől pár szász méterre lévő Magyar Vasúttörténeti Park.

Gyors bejutás volt, még úgy is, hogy sokan választották ezt a programot az ünnepen. Belépés után, egy nagyon informatív tábla várt minket, ami alapján megterveztük az útvonalat.

Az első állomás a modellház volt. Itt nagyon szépen kidolgozott terepasztalok voltak, többféle modellel. Emlékszem gyerekkoromban menyire szerettem volna ilyennel játszani, és egy idő után a bátyám megengedte, hogy kipróbáljam az övét. :) Látszott az asztalokon, hogy sok száz óra munka volt vele.

A második állomás a park közepén lévő sok-sok mozdony, ami koncentrikus körben volt egymás mellé elhelyezve. Időrendi sorrendben lehetett megnézni a mozdonyokat, érdekes leírásokkal fűszerezve. A legtöbb mozdonyra fel is lehetett mászni, így a vezető szempontjából is megtekinthettük a mozdonyokat. Nekem a személyes kedvencem az volt, amelyik gőztárolós volt, hogy robbanásveszélyes helyekre is be lehessen vele menni. Lenyűgöző milyen nagy monstrumok közlekedtek, közlekednek a síneken. A kör közepén van a vonatátfordító, amely óránként üzemel, és körbe-körbe jár. Erre felengedik a látogatókat is, így a gyerekeknek ez is nagy élmény.

A harmadik állomás a hangár volt. Itt régi utaskocsikat lehetett megnézni. Volt háló- és étkezőkocsi. Érdekes, hogy akkoriban nem a praktikum, hanem a díszítés és a szépség volt a mérvadó. Itt található még a Keleti és a Nyugati pályaudvar méretarányosan kicsinyített makettje. Itt veszi észre az ember, hogy milyen díszes e két pályaudvar. A hangár másik felében sínkocsikat, és egyéb érdekességeket nézhettünk meg.

A negyedik állomás a kipróbálható járművek része. Mi ezt most kihagytuk, mert még a gyermekünk kicsi ehhez, de amit mindenképp érdemes lesz egyszer kipróbálni, az a kézi hajtányos kocsi :)

Pár év múlva biztos, hogy vissza fogunk ide térni, mert egy gyermeknek ez kihagyhatatlan élmény.