6. HRE_2017 március

2017. március 18. 12:41 - Havirandi

Kirándulás Visegrádon; 10 m magasan a fák között...

Férj:

Március 15-én általában az emberek igyekeznek a természetbe. Mi is így tettünk, és elmentünk Visegrádra, hogy kiránduljunk és kulturálódjunk. Busszal mentünk Budapestről, és a Királyi palotánál szálltunk le. Mivel ünnep volt, így a teljes kiállítás ingyenesen volt látogatható. A palota a történelem egy kis szakaszát dolgozza fel a történelemnek. Jól át lehet látni, hogy Mátyás korában milyen is lehetett teljes pompájában a palota. Sok érdekes építészeti megoldás, és jó leírások vannak. Egy kis fantáziával beleélhetjük magunkat a múlt korába.

Innen mentünk fel a Fellegvárba, ahol minden kiállítás látogatható volt. Itt is jók a leírások, és sok mindent bemutatnak. A vár tetejéről pedig a Dunakanyar csodálatos panorámája terül elénk. Innen átsétáltunk Nagyvillámra, ahol vár Feleségre a meglepetés: Canopy! Régóta terveztem, hogy egyszer eljövünk ide. A canopy drótkötélen való lesiklás csiga segítségével. Gyorsan be is jelentkeztünk, és szerencsénkre volt is hely. Első körben ránk adtak egy sisakot, és "behevedereztek". Innen egy kis sétával elmentünk az első oszlophoz, és felmentünk a tetejére. Itt jött egy kis oktatás, hogy mi is következik, és mit hogyan csináljunk. Két segítő volt, az egyik aki előresiklott, hogy a következő állomáson fogadjon minket, illetve jelezze, hogy mikor kell fékezni, a másik aki feltette a csigát a drótkötélre, és rácsatlakoztatott, majd elindított. Aki még nem volt ilyenen, annak egy igazin adrenalin bomba. Mivel nekem van némi tériszonyom, így nagyon nehéz kilépni a semmibe 10 méter magasságban! De amikor az ember a levegőben siklik, akkor elengedi magát, és élvezi a látványt. Persze mivel féltem az első szakasznál, hogy a túloldalt a hálóba landolok, így túl sokat fékeztem, és a cél előtt 5 méterrel bent maradtam, Ilyenkor az ember megfordul, és behúzza magát a drótkötél segítségével. A pálya 10 szakaszból áll, és közel 1 órás időtartalmú. Azt gondolom, egy nagyon jó élmény volt a részünkre. Ezek után már csak le kellet menni a hegyről, és busszal irány haza.

Feleség:

Immár másfél hete tavasz van. Komolyan! Már süt a nap, majdnem világosban indulunk el reggel a munkába és nem teljes sötétségbe érünk haza. Rügyeznek a fák, illatozik a természet, menthetetlenül TAVASZ VAN! Ha valaki még nem jött volna rá, ez engem nagyon boldoggá tesz! Ennek következtében pedig minden lehetséges pillanatot a szabadban szeretnék tölteni. Jól is jött a hét közepén a szabadnak (pláne, hogy szép idő volt), így elmentünk Visegrádra. Az elsődleges cél a Fellegvár volt, ahol -a legtöbb magyar emberrel ellentétben- én még nem jártam. Bár a busz nagyon lassan jutott ki Budapestről, hiszen mindenki megindult, azért szép lassan megérkeztünk Visegrádra. Első ízben Mátyás Király Múzeumába mentünk be. Meg is feledkeztem róla, hogy ünnepnapokon ingyenes látogathatóak ezek a helyen, így még boldogabban sétáltuk végig az igényesen rendben tartott, felújított palotát. Ezek után célba vettük a Fellegvárat. Nos, ha addig fáztam, mire felértem, már dőlt rólam a víz. :) Viszont a látvány, ami fent elénk tárul, kárpótol mindenért. Leírhatatlan. Ott fent megértettem, miért is kapta a Fellegvár nevet. Csodálatos hely, ahová nyáron feltétlenül vissza kell mennünk. :) A vár minden igényt kielégít. Szintén igényes, nincs elhanyagolva, sok információs tábla van, és ha valaki azt szeretné, még fejhallgatón is érdekes információk birtokába kerülhet. A messziről jött turistákat a vár alatt lévő boltsor szolgálja ki mindenféle emléktárggyal.

Miután végigjártuk és megcsodáltuk a várat, azt gondoltam, hogy mehetünk haza. Ám Férj ellentmondást nem ismerve jelentette ki, hogy még innen átmegyünk a Nagyvillámra. Ott elsőre a kalandparkot láttam meg, majd a bob pályát láttam meg...de Férj tovább haladva feljebb ment a Canopy pálya regisztrációs pontjához, és már regisztrált is minket az egy órával később induló "túrára". Izgatott voltam, mert szeretem és érdeklődöm az ilyen jellegű programok iránt. Minden úgy ment, mint a karika csapás. Összesen 5 pár fizetett be a programra, így a két vezetővel együtt 12-en indultunk neki az izgalmaknak. A vezetők rutinos mozdulatokkal szerelték ránk a karabinerrel ellátott hevedereket és már mehettünk is a kiinduló állomásra. Miután felmásztunk, gyors eligazítást követően már csúszhattunk is át a másik oszlopra. Én azt hittem magamról, hogy izgulni fogok, esetleg kicsit félni, de egyiknek sem volt nyoma, inkább várakozást éreztem, és minden csúszás során nagyon boldog voltam! Akinek van rá lehetősége, feltétlenül próbálja ki!