Linkek:
Plébánia: http://www.szentlaszlo-havanna.hu/
Feleség:
A júniusi havi randink nem (sem?) volt hétköznapi esemény. Kislányunk keresztelőjét választottuk, mely rögtön lehetőséget adott két hely dicséretére. Az egyik a Plébánia, a másik az étterem.
Mi Férjjel eléggé tanácstalanok voltunk, hogy hol legyen a keresztelő, mivel egyik templom felé sem vagyunk elköteleződve. Viszont barátnőnk, aki a keresztanyukája lett kislányunknak, régóta jár egy plébániára, ahol mindenkit jól ismer és jó szívvel ajánlotta nekünk a XVIII. kerületben található Szent László Plébániát. Elemér atya szerintem mindenkit levenne a lábáról. Nagyon kedvesen fogadott akkor is, amikor elmentem időpontot egyeztetni vele, de az igazi csoda az volt, amikor a szertartás közben a kislányunk utána nyúlt a Bibliájának, és ő odatartotta mosolyogva, megfogta a kezét és úgy folytatta a szertartást…és még egy szubjektív vélemény….nos, sok esetben hallottam már (esküvőn, temetésen), hogy az ének kissé fals, de ezt mindig elnézzük az egyház embereinek, hiszen ez nem tehetségkutató, vagy énekverseny….de Elemér atya éneke csodaszép volt, tiszta és őszinte…igazán meghatott minket is és az egész családot is az a bensőséges hangulat, aminek tanúi lehettünk.
Kislányunk születése előtt is viszonylag gyakran megfordultunk Trófea étteremben… igazság szerint mind a hatot kipróbáltuk, ami Budapesten található, de a nagy kedvencünk a Zuglóban található Trófea grill étterem lett/maradt. Mint mindig, most is kedvesen és udvariasan fogadtak bennünket. Természetesen ilyen sűrű időszakban (vasárnap, ballagások, diplomaosztók, érettségik, stb.) szükség volt asztalfoglalásra, hiszen nagyon népszerű ez a hely. Nem is csodálkoztunk azon, hogy telt ház volt.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi Férjjel anno az esküvői vacsoránkat is itt tartottuk pont amiatt, mert –túl a személyzet (pincérek, recepciós, stb.) kedvességén- hatalmas a választék ételekből, és így mindenki azt eszik, amit szeret, amit csak szeretne…és van lehetőség új ízek kipróbálására is. Ezt azért mondom, mert szerintem a többségnél nem mindennap kerül az asztalra tenger gyümölcsei, vagy sushi.
Annyira figyelmetlen vagyok… elnézést kérek, lehet, hogy valaki még nem ismeri az éttermet…szóval egy kicsit részletesebben: A földszinten az étterem előtt van egy fedett rész, ahol lehet dohányozni, vagy várakozni, és az évszaknak megfelelően ki szoktak tenni limonádét, forralt bort, vagy egyéb nyalánkságot. Az épületbe belépve az alsó szinten van a recepció és ruhatár, valamint egy terem, ahol vasárnaponként gyermekmegőrzés van, de olyan népszerű napokon, mint mondjuk szilveszter, táncparkettként működik. A felső szinten van egy kisebb és egy nagyobb terem, ahol az asztalok vannak. A nagyobb teremben ún. boxok is rendelkezésre állnak, ha valaki meghittebben szeretné tölteni az időt szeretteivel. A két terem közti részen van egy hatalmas tálaló rész, ahol egymást követve sorakoznak a különböző finomságok. Legalább 3 féle leves, 6 féle készétel, köretek sokasága, de megtalálható itt a rántott húsok és zöldségek mellett többféle saláta, illetve hidegtál is. ezek U alakban vannak kitéve a frissen tartó edényekben, és amint elfogyott valami, már töltik is újra. Az U alak közepén van még egy nagy tálaló asztal, aminek az egyik oldalán rengeteg sütemény, a másikon pedig gyümölcsök vannak. De itt még nincs vége. Van egy külön rész, ahol bepácolt húsok és sütésre váró zöldségek kínálják magukat. A vendég a tányérjára teszi, amit megkíván, és odaadja a sütőpultban dolgozó szakácsnak, aki két hatalmas sütőlapon tudja elkészíteni a kívánt fogást… de ott a pultban is vannak még különböző tengeri herkentyűk is, ha valaki azt kívánná meg.
Amint egy fogást befejezünk és újabbért indulunk, mire visszaérünk, „eltűnik” a koszos tányér.
Itt ez a pincérek feladata, valamint az kért italokat is ők szolgálják fel. Ja igen, italokban is igen nagy a választék…a szénsavas és rostos üdítők mellett sör, bor, pezsgő, kávé kínálja magát, de az asztalokon mindig van szóda (igazi szóda, nem ásványvíz-bár azt is lehet kérni) és kis kancsóban bodzaszörp.
Bár én egy garast sem kapok azért, hogy reklámozzam a helyet, de mi Férjjel tényleg nagyon szeretünk ide járni. Ha bármit ünneplünk, ajándék tortát kapunk az étteremtől, amit természetesen be is csomagolnak, hogy elvihessük haza….na jó, befejezem…aki kedvet kapott, próbálja ki, szerintem megéri…
Férj:
A 31. havi randink adta magát! A kislányunk keresztelője és a kedvenc Trófea éttermünk. Mivel én nem vagyok otthon az egyházi dolgokban, így a keresztelő részének szervezését Feleségre hagytam, aki nagyon ügyesen és tökéletesen szervezte meg (de mindenki tudja hogy az igazi érdem a Keresztanyáé).
A keresztelő egy nagyon családias kis plébánián volt, ahol Elemér atya fogadott minket. Mivel már messziről látszódott rajtunk, hogy nekünk ez ismeretlen terep, Elemér atya egy gyorstalpalón beavatott a szertartás rendjébe és menetébe. Az oktatás nagyon sikeres volt, hiszen baki nélkül sikerült a lányunkat megkeresztelni. A kicsinek annyira tetszett, hogy máris elkezdte forgatni a Bibliát, ami Elemér atya kezében volt és rögtön össze is barátkoztak.
A keresztelő után egyenesen a Trófeába mentünk, a régóta kedvenc éttermünkbe. Mint azt Feleség is írta, sok előnnyel rendelkezik az étterem. Engem leginkább a választék nyűgöz le. Itt mindenki megtalálja a maga ízlésvilágának megfelelő ételt. Sokszor van különlegesség is, főleg hétvégenként. Hangulatos a hely kialakítása, nekem nagyon tetszik az a természetes hatás, amit az étterem több pontján fellelhető farakások nyújtanak. A pincérek kedvesek (minket már szinte régi „barátokként” köszöntenek). Kellemes zene szól, és mindig van valami esemény egy-egy asztalnál, amit az étterem egy-egy ajándék tortával koronáz meg. Ezt mindig hangulatvilágításban, és a tortán lévő kis tűzijáték kíséretében szervírozzák. Ez egy nagyon jó közösségi érzést ad.
Azt gondolom, aki egyszer ide betér, az szívesen jön legközelebb is!
