Feleség:

Történt velünk, hogy ajándékba kaptunk két jegyet a MÁV nosztalgia vonatára, amelynek célja Mohács volt, a busójárás.

Aki erre a csodálatos programra adja a fejét készüljön fel, hogy korán kell kelni. Fél 7-kor indult a vonat a Nyugati Pályaudvarról. Mi olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy az első osztályú Pullman kocsiba szólt a jegyünk, ahol kényelmes ülésekben tölthettük az utat úgy, hogy korlátlan kávé, tea és ásványvíz fogyasztásra volt lehetőségünk. Odafele rendeltünk reggelit, visszafele vacsorát. Mindkettőnek kifogástalan volt a minősége, és az árak sem voltak elszállva.A felszolgáló személyzet rendkívül figyelmes volt. 

Ami a -ma már hungarikumnak számító-Busójárást illeti, minden képzeletemet felülmúlta. Az egész város fel volt készülve az odalátogató tömegre, kivétel nélkül mindenki figyelmes, kedves és vendégszerető volt! A busók minden további nélkül megölelték az embert, fotóztatták magukat velünk. Lelki felüdülés volt, és meg merem kockáztatni, hogy az egész ország tanulhatna tőlük! :) Csodálatos nap volt, soha nem fogom elfelejteni! :)

A nosztalgiavonat honlapja: http://www.mavnosztalgia.hu/

A busójárás honlapja: http://www.mohacsibusojaras.hu/

Férj:

Ez egy egész napos program volt (6:60-23:00). Úgy vonatoztam, mint még soha. Itt nem csak az volt a cél, hogy A-ból B-be jussunk, majd vissza, hanem maga a vonatozás is. Szép tájakon mentünk keresztül, és érdekes beszélgetéseket hallgattunk.  Egy kocsiba utazott velünk az ügyvezető igazgató, akitől az utasok sok érdekes háttér információt megtudhattak. Az út során végig a sínek mellett rengeteg ember nézte és várta vonatot, és volt aki a villanyoszlopról fotózott. Arrafelé egy ilyen hosszú, különleges vonat áthaladása nagy események számít. A személyzet sok dicséretet megérdemel, mert a körülmények sokszor nehezítették a dolgukat, és ők még is mosolygósan tették a dolgukat.

Azt gondoltam, hogy nehéz lesz Busókkal találkozni... Nos szerintem majdnem minden mohácsi férfi és fiú busónak volt öltözve :) Megannyi busó, sok-sok változatban. A maszkok félelmetesek önmagukban, de a viselőjük ezt tökéletesen ellensúlyozza. Nem láttam egy kisgyereket sem félni tőlük. Mindenki kedves volt. Meg lehetett őket szólítani, és mindig leálltak egy-egy fotó kedvéért. Aki teheti, egyszer mindenképpen menjen el oda, mert életre szóló élményt kap. És még valamit meg kell említenem, hogy a vállalkozások tanuljanak valamit: visszafelé úton komoly késésben voltunk a meghirdetett menetrendhez képest. Ez azért volt, mert az élményvonatot engedik utoljára menni, minden más vonat elsőbbséget élvez. Az ügyvezető igazgató az egyik vendéggel beszélgetett, és megtudta, ha így haladnak, nem fogják a csatlakozásukat Budapesten elérni, és így csak hajnali vonattal tudnak majd hazamenni. Az ügyvezető igazgató ezek után intézkedni kezdett, és valahogy sikerült a késés nagy részét ledolgozni, így elérték a csatlakozást (és velük sokan mások is). Ez az igazi hozzáállás! Köszönjük szépen!