Szervezés:

Lassan eljött az idő, hogy a régebbi randiprogramokat újra felújítsuk. Ilyen volt ez a mostani. A facebook feldobta az eseményt és én megragadtam a lehetőséget :) Így indultunk útnak!

Pincejárat: http://pincejarat.hu/pincejarat/

Tangazdaság: http://borasziskola.hu/

Katona Borház: http://www.katonaborhaz.hu/

Záborszki Pince Borváros: http://www.zaborszky.co.hu/Pince_aNYITO.html

LICS Pincészet: http://www.licspince.hu/

 A szakiskola kis szőlőse

Feleség:

Érdekes randevúnak néztünk elébe…a legmeglepőbb fordulata az volt, hogy FÉRJ! előre tervezett…ő maga kért meg még május folyamán, hogy tegyük át a májusi randevút június elejére, mert akkorra nézett ki egy olyan programot, amit nem lehet kihagyni…öltözzek kényelmesen, és melegen…mindezt mondta úgy, hogy kint 30 fok fölött volt a hőmérséklet. Megegyeztünk abban, hogy inkább nyáriasan öltözöm, és a hátizsákba beteszek egy hosszú nadrágot és pulcsit.

Kedves vendégvárás a tangazdaságban

A következő elcsepegtetett információ az volt, hogy a Stadionoktól megyünk busszal…na igen, de vajon melyikkel és hova?…hát ez mát csak ott derült ki, ugyanis a Budafoki Pincenapokra vitt el engem a drágám. Ez egy új program, ami minden hónap első szombatján kerül megrendezésre. Ilyenkor több (ezúttal 11) pince fogadja az odalátogatókat és vezeti körbe, mesél az helyről, múltról, borról. Külön kiemelném, hogy a buszjárat Puskás Ferenc Stadiontól hiánypótló lenne, ha rendszeresen járna. Ezúttal minden egész órakor indult egy. A járatra felszállva rögtön kaptunk egy A5-ös méretű kis lapot a programokkal, helyszínekkel, időpontokkal és térképpel, amely lap egyszerűen tökéletes volt!

Egy kellemes,  pihentető hely a Katona Borházban

Elsőként egy tangazdaságba mentünk el, ahol az ott tartózkodó úr kettőnket vezetett körbe, és látva/hallva az érdeklődésünket, egyre lelkesebben mesélt, és kínált a végén kétféle borral, és zsíros kenyérrel, hogy jobban csússzon…Innen a Katona Borházba vitt az utunk, ahol a tulajdonosok gyermekei fogadtak minket. A fiatal hölgy először mesélt a borházról, a borokról, amiket kóstoltunk, és itt is jutott egy kis tepertős és zsíros kenyér.  Utána a bátyja körbevezetett minket a hátsó részeken, ahol az értékes nedű készül. Kiderült, hogy Balatonbogláron is van egy pincéjük, ami szintén látogatható, így egy nyári tervünk már meg is van…;)

A bátrabbak bemászhatnak a tartályba is :)

A családias légkör után egy igazi különlegesség következett: a Záborszky Pince Borváros, ahol még külön kabátot is adtak a hidegre való tekintettel. Profi vezetéssel egy igazi kuriózumot láthattunk, hiszen a legapróbb részletekig bemutatták a bor készítésén túl a régmúlt kereskedelem minden csínját-bínját. Ez a helyszín máskor is látogatható, így ajánlom azok figyelmébe, akik arra járnak.

Nagyüzem

Az általunk utolsóként látogatott helyszín a LICS Pincészet volt, ahol a tulajdonos lánya vezetett minket végig, de ott volt a 10 év körüli kisfia, aki jócskán kivette a részét a vendégek fogadásából, és a nála még kisebb húga….a jövő generációja. A már megszokott borkóstoláson és zsíros deszkán kívül itt sajttálat is lehetett rendelni, ami üdítő változatosságot okozott, arról nem beszélve, hogy ketten is jól laktunk vele, nem spóroltak ki belőle semmit. 

Egy palackozót is meg lehetett nézni testközelből!

Mindent egybevetve egy csodálatos napot töltöttünk Budafokon, és csak azt sajnálom, hogy a többi helyszínre (most még) nem került sor. Hamarosan folytatjuk….

Egy rejtett panoptikumot találtunk a Borvárosban :) 

Férj:

A Stadionoktól ment a busz óránként. Ugyan el lehet jutni normál tömegközlekedéssel is a helyszínekre, de ez a járat igen közel rak le a pincékhez, így ez egy kényelmes megoldás. A jeggyel egész nap lehetett használni a járatot, így könnyedén eljuthattunk a helyszínekre a program közben is.

Szóda kiállítás a Borvárosban

Az első helyszín A Soós István Borászati Szakiskola Tangazdasága volt. Itt megtudhatunk mindent a szőlészeti és borászati oktatás múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Sok érdekes, és meghökkentő dolgot tudtunk meg, és ez a további pincészetekhez jó ismeretanyagot adott. És persze kedves volt a vendéglátás, és finomak a borok. Aki teheti, az elsőnek ezt a helyet látogassa meg.

Egy igazi lovag :)

A második helyszín, a Katona Borház volt. Egy kicsit kalandos az út oda, de mindent jól kitábláztak, így azért könnyen odataláltunk. Ami itt nagyon tetszett, hogy a tulajdonosok meséltek. Egyrészt az értékesítés világáról, másrészt a készítés fortélyairól tudtunk meg dolgokat. Nagyon érdekes volt az 1900-as évek ipari csodáit is látni, ami a budafoki pincerendszer sajátossága, és amiből van, ami ma is használható. Köszönjük az invitálást a Balatonboglári pincébe, élni fogunk vele! :)

Présházak az ország borvidékeiről

A harmadik helyszín a Záborszky Pince Borváros volt. A hely valódi kiállítás, erre is szakosodtak. Itt képet kaptunk Magyarország borászati tájegységeinek a régi présházairól. Bemutatták a lehetséges jövőt, hogy Budafok merre tudna haladni, hogy a pincék adottságit kihasználják.

 Borválogatás és vendégvárás a LICS pincészetben

A negyedik helyszín a LICS pincészet volt, ami egy kis családias pincészet. Itt láthattunk egy fotókiállítást az előző század vendéglátásáról, hogy milyen kiépített és népszerű hely volt Budafok. Itt lehetett jól látni, hogy a borászat hogy terjed generációról generációra. A kóstolónál érdekes volt, hogy egy redukciós eljárással készült bort, és egy barrikolt eljárással készült bort ízlelgettünk, ami ugyan abból a szőlőből készült. 

A jövő borai :)

Érezhetően újjáéled a régi vendéglátás. Aki szereti a borokat és a jó beszélgetéseket, annak csak ajánlani tudjuk ezt a jól megszervezett eseményt! 

A kádár szakma egy mesterműve!

Szervezés:

Történt, hogy legkedvesebb gyerekkori barátnőm pár évvel ezelőtt kiköltözött Svájcba. Német kedvesével Bernben élnek, és az elmúlt másfél évben többször a lelkemre kötötték, hogy feltétlenül jussunk ki valahogy, és onnantól nem legyen semmire gondunk. Hát....kijutottunk. :) Mivel azonban nem ismerem sem az országot, sem a várost, a barátnőmet kértem meg, hogy segítsen találni valamilyen programot a havi randira, ő azonban úgy gondolta, hogy akkor legyen nekem is meglepetés. Sikerült. :)

Férj:

Teljes meglepetés volt ez a program a számomra. Mikor odaérkeztünk, azt hittem egy cirkuszba megyünk :) Sátor kifeszítve! De kiderült itt egy komoly több hónapos jazz koncertsorozat van. A sátorban a kisebb felépők mutathatták meg tudásukat, napi 3 fellépővel. A sátor mellet egy épület volt, itt koncerteztek a nagyobb sztárok. Az egyik terem az épületen belül egy kis hangulatos klubhelység volt. Itt volt a koncert, amire mentünk. Ugyan voltunk itthon pár jazz koncerten, de ez volt az első, ahol igazi amerikai zenészekkel találkozhattunk. A ritmus, a hangulat, mint egy csodálatos desszert...  

Feleség:

Autóval mentünk el egy sátorhoz....kívülről úgy nézett ki, mint egy cirkuszi sátor, mindez egy épület mögött helyezkedett el. Bernben március 11. és május 20. között jazz és blues fesztivál van/volt, és a barátnőm az egyik koncertre vitt el minket. A program a csodálatosan gyönyörű épületben volt, ahol egy este alatt két koncertet is adtak. Hogy kik? A Bécsi Jazz Zenekar és meghívott két amerikai vendégük: Jeff Hamilton dobos és John Clayton karmester (a terem közepén helyezkedett el a 15! fős zenekar és körbe voltak elhelyezve az asztalok és székek). Voltunk már máskor is jazz koncerten, de ehhez semmi sem volt fogható. J.C. teljesen átlényegülve vezette a zenekart olyan apró arc- és ujjmozdulatokkal, hogy szinte csak a zenekar vette észre, mindeközben táncolt és mosolygott végig. Nos, igen. svájci ottlétünk alatt mindenki kivétel nélkül kedves volt, segítőkész és mosolygós. Az este rendkívül élvezetes volt, és ki is találtuk, hogy nyomon fogjuk követni az útjukat, hogy ha véletlenül Magyarországra hozná őket a sors, ott legyünk az első sorban. :)

Sajnos az előadásról nem készültek képek, mivel nagyon udvariasan megkérték a közönséget, hogy kép- és hangfelvételt senki ne készítsen a koncert alatt. Így csak az előtte és utána készült képekből tudunk ízelítőt adni.

Szervezés: 

Sokat hallottam már ilyen típusú előadásokról, ahol a nézők aktívan részt vesznek az előadásban. Így fogtam magam, és gyorsan vettem két jegyet, hogy egy merőben új dologgal találkozzunk...

Honlap: http://www.mentocsonak.com/2016/09/cim-nelkul-hajlek-kaland-jatek.html

 Feleség:

Férj esti órára szervezte az aktuális randevúnkat. Tömegközlekedéssel jól megközelíthető helyre mentünk. A Moszkva térről pár perc sétára van a Jurányi Ház, ahol egy fantasztikus előadás résztvevőivé válhattunk. 

Nagyon nehéz leírni pontról-pontra, hogy mi történt, de azért megpróbálom...A nézők/részvevők szabadon leülhettek a teremben elhelyezett székek bármelyikére. Utóbb vettem csak észre, hogy 3 csoportban vannak letéve az ülő alkalmatosságok. Így alakult ki a 3 csoport, melyeknek az volt a feladata, hogy döntéseket hozzanak....nem egyszerű döntéseket, mert egy-egy ember sorsáról kellett megfontoltan gondolkodnunk. Mindhárom csoportból egy-egy fő húzott egy-egy borítékot, melyben a "szereplőnk" neve volt. Elmesélték, hogy miként kerültek utcára, meg még pár hasznos dolgot magukról. Mindegyikük rendelkezett egy amolyan életfával, melyen 30! év volt jelölve. A feladatuk, feladatunk az volt, hogy a megfelelő döntések meghozatalával októbertől-márciusig átvészeljék a telet úgy, hogy a végére 100 000 Ft-ot gyűjtsenek össze úgy, hogy a 30 év, amelyet 3 felé osztottak, ne kerüljön le a legalsó harmadba. Persze a "játék" során nehéz helyzetek vettek ki pénzt a zsebünkből, máskor meg az éveink csappantak meg, de a jó csapatmunkának és a szerencsének köszönhetően játékosunknak sikerült elérni a célt....az elgondolkodtató csak az volt, hogy sajnos ma, Magyarországon ez sokaknak nem játék...

És az igazság: 4 fő volt jelen a vendégeken kívül. Ketten színészek, egy fő, aki valóban hajléktalanként él/élt, és egy szociális munkás, aki a Fedél nélkül című lap munkatársa. Csodás és elgondolkodtató élmény volt részt venni ezen a darabon, és biztos, hogy a Mentőcsónak Alapítvány más előadásait is meg fogjuk nézni. Nagyon sok mindent lehetne még leírni az előadásról, de igazán örülnék, ha minél többen elmennének, és a saját bőrükön tapasztalnák meg az előadást.

 Külön szeretném megköszönni Szenográdi Réka és Tési Dóra segítségét, akik, amikor megtudták, hogy blogot írunk róluk, rendelkezésünkre bocsátottak profi fényképeket is, hogy hitelesebben tudjuk ábrázolni az előadást. 

Férj: 

Sokat hallottam a Jurányi házról, hogy itt sok érdekes előadás van. A hely autentikus, és sok érdekességet lehet látni, tapasztalni. Nagy izgalommal vártam hát az előadást. A jegy szerint a 123 laborban tartják az előadást. Ehhez a jegypénztárnál kell várakozni, és onnan kísérnek át az épület másik szárnyába.

Gyors jegyellenőrzés után egy terembe vezettek minket. Mivel nem helyjegyek vannak, így az érkezés sorrendjén lehet helyet foglalni, aminek ezen az előadáson egyáltalán nincs jelentősége. A terembe három részen voltak székek, nem szokványos elrendezésben. Helyet foglaltunk az egyik résznél, és 1 percen belül kezdődött is az előadás. A téma a hajléktalanság volt, és 4 szereplő lépett a színre. 2 színész, 1 hajléktalan, és 1 szociális munkás. Nem, nem ezt játszották, hanem azok is voltak! Ugye ez eleve meglepő, hogy a szereplők bemutatkoznak, és elmondják milyen szerepet fognak játszani. Elmondták az előadás menetét, és színházi társasjáték rajzolódott ki belőle. 3-an egy-egy hajléktalant játszottak (és időnként más szerepet is), és a 4. egy szociális munkást (érdekes volt, hogy önmagát játszotta). A közönség az ülés rendjéből fakadóan 3 részre lettek osztva. A közönségből egy fő húzással választott csapatának egy hajléktalant, akinek a sorsát irányították 5 hónapon keresztül. Mindjárt kaptunk is egy füzetet, amin egy-egy lap egy-egy hónap választási lehetőségeit kínálták. Amit el kellett a közönségnek döntenie, hogy kéregetni, vagy dolgozni fog a saját hajléktalanunk, illetve hogy hol alszik. Minden döntés pénzbe, illetve életév vesztésbe kerül. 30 életévvel kezdtünk (ez azt jelképezi, hogy mennyit változik a várható élethosszunk, ha hajléktalanokká válunk). A cél hogy élve átvészeljük a telet, ne veszítsünk 20 életévnél többet, és a játék végén legyen 100.000 Ft nálunk. Ezt elérve van lehetőségünk lakást bérelni a játék végén. Minden egyes választás után rövid történeteket játszanak el, és ez befolyásolja a további döntéseinket. A történetek mindig a valósághoz igazodnak, és rengeteg adatot, sokszor megdöbbentőeket tudunk meg. Azt gondolom, mindenkit megérint lelkileg ez az előadás, és egy kicsit megváltozva távozunk az előadásról. 

Férj:

Március 15-én általában az emberek igyekeznek a természetbe. Mi is így tettünk, és elmentünk Visegrádra, hogy kiránduljunk és kulturálódjunk. Busszal mentünk Budapestről, és a Királyi palotánál szálltunk le. Mivel ünnep volt, így a teljes kiállítás ingyenesen volt látogatható. A palota a történelem egy kis szakaszát dolgozza fel a történelemnek. Jól át lehet látni, hogy Mátyás korában milyen is lehetett teljes pompájában a palota. Sok érdekes építészeti megoldás, és jó leírások vannak. Egy kis fantáziával beleélhetjük magunkat a múlt korába.

Innen mentünk fel a Fellegvárba, ahol minden kiállítás látogatható volt. Itt is jók a leírások, és sok mindent bemutatnak. A vár tetejéről pedig a Dunakanyar csodálatos panorámája terül elénk. Innen átsétáltunk Nagyvillámra, ahol vár Feleségre a meglepetés: Canopy! Régóta terveztem, hogy egyszer eljövünk ide. A canopy  drótkötélen való lesiklás csiga segítségével. Gyorsan be is jelentkeztünk, és szerencsénkre volt is hely. Első körben ránk adtak egy sisakot, és "behevedereztek". Innen egy kis sétával elmentünk az első oszlophoz, és felmentünk a tetejére. Itt jött egy kis oktatás, hogy mi is következik, és mit hogyan csináljunk. Két segítő volt, az egyik aki előresiklott, hogy a következő állomáson fogadjon minket, illetve jelezze, hogy mikor kell fékezni, a másik aki feltette a csigát a drótkötélre, és rácsatlakoztatott, majd elindított. Aki még nem volt ilyenen, annak egy igazin adrenalin bomba. Mivel nekem van némi tériszonyom, így nagyon nehéz kilépni a semmibe 10 méter magasságban! De amikor az ember a levegőben siklik, akkor elengedi magát, és élvezi a látványt. Persze mivel féltem az első szakasznál, hogy a túloldalt a hálóba landolok, így túl sokat fékeztem, és a cél előtt 5 méterrel bent maradtam, Ilyenkor az ember megfordul, és behúzza magát a drótkötél segítségével.  A pálya 10 szakaszból áll, és közel 1 órás időtartalmú. Azt gondolom, egy nagyon jó élmény volt a részünkre. Ezek után már csak le kellet menni a hegyről, és busszal irány haza.

Feleség:

Immár másfél hete tavasz van. Komolyan! Már süt a nap, majdnem világosban indulunk el reggel a munkába és nem teljes sötétségbe érünk haza. Rügyeznek a fák, illatozik a természet, menthetetlenül TAVASZ VAN! Ha valaki még nem jött volna rá, ez engem nagyon boldoggá tesz! Ennek következtében pedig minden lehetséges pillanatot a szabadban szeretnék tölteni. Jól is jött a  hét közepén a szabadnak (pláne, hogy szép idő volt), így elmentünk Visegrádra. Az elsődleges cél a Fellegvár volt, ahol -a legtöbb magyar emberrel ellentétben- én még nem jártam. Bár a busz nagyon lassan jutott ki Budapestről, hiszen mindenki megindult, azért szép lassan megérkeztünk Visegrádra. Első ízben Mátyás Király Múzeumába mentünk be. Meg is feledkeztem róla, hogy ünnepnapokon ingyenes látogathatóak ezek a helyen, így még boldogabban sétáltuk végig az igényesen rendben tartott, felújított palotát.  Ezek után célba vettük a Fellegvárat. Nos, ha addig fáztam, mire felértem, már dőlt rólam a víz. :) Viszont a látvány, ami fent elénk tárul, kárpótol mindenért. Leírhatatlan. Ott fent megértettem, miért is kapta a Fellegvár nevet. Csodálatos hely, ahová nyáron feltétlenül vissza kell mennünk. :) A vár minden igényt kielégít. Szintén igényes, nincs elhanyagolva, sok információs tábla van, és ha valaki azt szeretné, még fejhallgatón is érdekes információk birtokába kerülhet. A messziről jött turistákat a vár alatt lévő boltsor szolgálja ki mindenféle emléktárggyal.

Miután végigjártuk és megcsodáltuk a várat, azt gondoltam, hogy mehetünk haza. Ám Férj ellentmondást nem ismerve jelentette ki, hogy még innen átmegyünk a Nagyvillámra. Ott elsőre a kalandparkot láttam meg, majd a bob pályát láttam meg...de Férj tovább haladva feljebb ment a Canopy pálya regisztrációs pontjához, és már regisztrált is minket az egy órával később induló "túrára". Izgatott voltam, mert szeretem és érdeklődöm az ilyen jellegű programok iránt. Minden úgy ment, mint a karika csapás. Összesen 5 pár fizetett be a programra, így a két vezetővel együtt 12-en indultunk neki az izgalmaknak. A vezetők rutinos mozdulatokkal szerelték ránk a karabinerrel ellátott hevedereket és már mehettünk is a kiinduló állomásra. Miután felmásztunk, gyors eligazítást követően már csúszhattunk is át a másik oszlopra. Én azt hittem magamról, hogy izgulni fogok, esetleg kicsit félni, de egyiknek sem volt nyoma, inkább várakozást éreztem, és minden csúszás során nagyon boldog voltam! Akinek van rá lehetősége, feltétlenül próbálja ki!

Csodás, élménydús napot zártunk! :)

Visegrád: http://www.visegrad.hu/fellegvar-3

Mátyás Király Múzeum: http://visegradmuzeum.hu/

Canopy: http://www.canopy.hu/

Szervezés:

Van egy rádióadó, amit mindketten sokat szoktunk hallgatni. Ennek a rádióadónak van egy amolyan vicces, szórakoztató közéleti műsora, melyet közönség előtt szoktak felvenni. Arra gondoltam, hogy miért is ne lehetnénk mi is ott, a közönség soraiban? :) 

A másik program egy kedves ismerősömnek köszönhető, aki alkalmanként hozzájut múzeumi belépőkhöz. Eszébe jutottam, és felajánlotta nekem a Nemzeti Galériába szóló két belépőt az Ország Lili kiállításra...szóval, így kezdődött....

Ország Lili kiállítás: http://mng.hu/idoszaki_kiallitasok/arny-a-kovon-122727

Rádiófelvétel: http://golemszinhaz.hu/repertoar/kinevetsz-a-vegen

Budapest Jazz Club: http://www.bjc.hu/

Férj:

Az első program nagyon érdekes volt. Ország Lili életmű kiállítását néztük meg. A kiállítás jól volt megszervezve, kronológiailag, és elbeszélésszerűen. Érdemes minden szöveget végigolvasni, így tudjuk meg a téglafalak, labirintusok jelentőségét. Ezek után érdemes egy-egy kép előtt elmeredni, hogy hasson a művészet! Igaz nem sok szürrealista festő művét láttam, de itt jól adták vissza egy ilyen művész lelki világát. A képek elgondolkodtatóak és egyben félelmetesek voltak. Ezek után mentünk el a Bálint házba, ahol egy jó kis talkshown vettünk részt, ami egy kis görbe tükröt tartott a mai színes világ elé. Érdemes ilyen dolgokban is részt venni, hogy tágítsuk a világnézetünket. 2 óra gondolkodás volt nevetéssel fűszerezve :) Külön érdekesség volt számomra, hogy akiket évek óta hallgatok, azokhoz hirtelen arc is társult:)   Záráskén egy kis desszert volt, egy jazz klub :) A hely nagyon hangulatos, és egy kis kikapcsolódásra tökéletes! A kávézó kellemes környezetű, és egy kis beszélgetésre nagyszerű. Naponta koncertek vannak, így mi is beültünk egyre. Ez egy olyan jazz koncert volt, ahol Shakespeare műveket adtak elő jazz formátumban. Azt hiszem, ez igen különleges lezárása volt a napnak :)

Feleség:

A Nemzeti Galériához -budapesti lakos lévén-nem először mentem fel életemben, de minden alkalommal megállapítom, hogy ha valamiért, hát azért a látványért büszkeség tölti el a lelkem. Csodálatos onnan a kilátás....gyakrabban kéne arra sétálni....:)

Az előre kinyomtatott jegyek segítségével pikk-pakk bejutottunk...és az előnyök közé sorolom, hogy a kötelező ruhatár ingyenes! Ez sajnos nem mindenhol van így. Korábban-sajnos be kell vallanom- nem ismertem Ország Lili művészetét, de most nagyon sok olyan képpel találkoztam, ami vagy elgondolkodtatott, vagy másképp érintette meg a lelkem. Örültem annak is, hogy a megfelelő mennyiségű kiállított szövegből (nem volt se túl sok, se túl kevés) nagyon sokat megtudtam az életéről. Akit érdekel, semmiképpen se hagyja ki, aki pedig nem ismeri (mint mi), az pedig azért nézze meg, hogy egy kicsit közelebb kerülhessen a művészetek ezen ágához. 

A nap folytatásaként a Révay utcába vettük az irányt, ahol a Bálint ház található. Rendkívül sok, különböző témájú programnak ad otthont az épület, de mi ezúttal egy rádiófelvételre érkeztünk. A kétórás felvétel minden pillanatában szórakoztunk, folyamatosan koncentrálnunk kellett, mert az 5 művész a színpadon egyetlen pillanatig sem hagyott minket gondolkodni való nélkül. Igazság szerint szívesen részt vennék a következő felvételen is. :)

Miután kijöttünk úgy éreztem magam, mint egyetemista koromban, amikor reggeltől-estig előadásokat hallgattam. Elfáradtam. Nem vágytam másra, mint leülni egy csendes helyre egy tea mellé, és beszélgetni a hallottakról. Ekkor Férj bedobta (cserébe a múltkori ötletért), hogy menjünk el a Budapest Jazz Clubba. Az ötletet elfogadtam, és elmentünk a Hollán Ernő utcába...és ha már ott voltunk, ott is maradtunk egy késő estébe nyúló koncerten... A helyet azért is ajánlom jó szívvel, mert hetente többször is rendeznek ingyenes koncertet, ami kiváló alkalom, hogy az ember megismerkedjen a jazz műfajával és a haza előadókkal. 

Én szuperül éreztem magam, és nagyon remélem, hogy Férj is elégedett volt a programokkal...vár március, tervek között április....ötletgyűjtés folyamatban....:D

Szervezés:

Mint mindig, most is az utolsó pillanatig hezitáltam hogy mi legyen. A választásom a The Champion interaktív kiállításra esett. Sajnos technikai hibák merültek fel, a kiállítás rendszere nem működött megfelelően, így egy bő fél óra után úgy döntöttünk, hogy más programot nézünk. Minden elismerésem a szervezőknek, hogy állták a sarat ilyen technikai problémánál és végig kedvesek voltak (kaptunk egy VIP belépőt, így hamarosan arról is beszámolunk). Így a Feleség segítségét kértem, és neki mindig van a tarsolyában egy ötlet :) Így mentünk el az Ahoy!-ba.

 Ahoy: http://www.ahoycafe.hu/

Feleség:

Ismét Férjen volt a sor....remek ötlettel állt elő, amikor a Millenáris Parkba vitt a The Champion kiállításra....az egyetlen bibi az volt, hogy a helyszínen technikai problémák merültek fel. A rendezők ugyanakkor rendkívül kedvesek voltak, folyamatosan próbáltak megoldást keresni a problémákra...de nem sikerült, amíg mi ott voltunk. Végül kisebb rábeszélés után úgy döntöttünk Férjjel, hogy nem dobjuk ki az ablakon az egész délutánunkat a várakozással, és az ott dolgozókat megkérdezve elégedetten jöhettünk el, hiszen a megvásárolt belépőnkkel a kiállítás nyitvatartása alatt bármikor visszamehetünk és pótolhatjuk, ami ma elmaradt.

Így egész elégedetten indultunk el az Ahoy felé...a Papnevelde utcában egészen kicsi bejárat az övék. A weboldalukon feltüntetik, hogy érdemes asztalt foglalni, de az előzményeket tekintve nem meglepő, hogy nekünk nem volt foglalásunk, ellenben szerencsénk az igen, mert le tudtunk ülni....annál nehezebb volt választani, hogy mit is kérjünk...mert hát ma már egyre több üzlet és vendéglátó a minőségre ad és a széles választékra...így elkezdhettünk sakkozni, hogy tej-, fehér-, vagy keserűcsoki, ízesítések garmada, szórni rá valamit, vagy sem....a mennyiségről már nem is beszélve. Végül megállapodtunk Férjjel, és ő egy keserű csokit kért chilivel én pedig tejcsokit tejszínhabbal, egy-egy csodás szendviccsel és közösen ittunk egy hatalmas limonádét, ami tele volt gyümölccsel...válogatás, majd várakozás közben jól átnéztük a menüt, ami bőven adott feladatot a vállalkozó szellemű vendégeknek, hiszen :

1. Lehetett üzenetet írni rá, és csónaknak összehajtva bedobni később egy üvegbe....(cserébe pedig egy másik üvegből elvenni egy "választ" :) )

2. Lehetett regisztrálni az oldalukon, ami a következő alkalmakkor kedvezményt biztosít,

3.Valamint lefényképezni magunkat, vagy az italt, feltölteni Facebook-ra és cserébe távozáskor csokigranulátumot kaptunk, hogy otthon is elkészíthessük eme finom nedűt...:)

A sok feladattal szaladt az idő, és már meg is kaptuk a rendelésünket. A szendvicsek frissek voltak és isteniek. A csokoládé menyei, a limonádé pedig tele volt gyümölccsel.

Felsorolni is nehéz, hogy mennyire elégedettek voltunk a hellyel, és már most biztos vagyok benne, hogy vissza kell majd mennünk, mert még rengeteg kombinációt kell kipróbálnunk, megkóstolnunk. :P

Szívből ajánlom minden ínyencnek!

Ui.: A maga egyszerűségében nagyszerű a design, mivel a falakon egy-egy idézet található...többek között Forest Gump jól ismert csokoládéra vonatkozó mondata, amit a "Mama szokott mondani"....de többet nem árulok el, menjetek el, menjenek el és nézzék meg! :)

Férj:

Mi a Papnevelde utcába mentünk el. Egy csendes kis utca, de a cégér tábla már messziről felismerhető. A honlap alapján érdemes előre foglalni időpontot. Mi az utcáról estünk be, és a földszinten volt is hely, de 5 perc várakozás után kaptunk helyet a galérián is. Ugyan van várakozási idő, de ezt előre közlik, és a menü lapon is felhívják rá a figyelmet. (amúgy az étteremben is várakozunk, csak az elfogadott). A hely egyszerű, de nagyon hangulatos, és ötletes dolgokkal dobják fel. Kezdjük máris a menü lappal: egy palackpostában találjuk összetekerve. Mint jó kisgyerekek, gyorsan átnézzük a kínálatot, és úgy 10 perc alatt sikerült is kiválasztani a rendelni kívánt ételeket, italokat. A rendelést a pultnál veszik fel egy tablettel. Nos és itt jön az ötletesség! Mivel frissen készülnek a megrendelések, így valamivel el kell ütni az időt. A menü lap hátoldala tartogat némi meglepetést. Az egyik egy jó akció, ha beregisztrálsz hozzájuk, akkor a következő látogatástól 10% árengedményt lehet kapni. A másik, ha bejelentkezel a facebook-on a helyről, és ezt lent távozáskor bemutatod, akkor ajándékkal lepnek meg. A harmadik, ami szerintem telitalálat, az az interaktív része. Van egy nagy hely hagyva üresen, ahol üzenetet lehet írni. Ez lehetne klisés dolog, de itt jön a csavar, hogy egy jövőbeni vendégnek írod. Ahhoz, hogy ez el is jusson hozzá, egy csónakot kell hajtogatod a menü lapból. Ezt ábrák segítik, így egy ügyetlenebb (mint én) is 15 perc alatt el is készíti. Ezt távozáskor egy üvegbe helyezzük el, és egy másikból egy már megírt üzenetet vihetünk el. Nos ez nekem nagyon tetszett. Rendelésünk 2 szendvicsből, két forrócsokiból és egy limonádéból állt.

Mindegyik a maga nevében egy költemény volt. Igazi ízek, és nagyon kedves kiszolgálás. De a képek magukért beszélnek :) És jöjjön egy plusz pont: sok helyen a borravalót a számlában elkérik már, mert az minden esetben jár (szerintem nem). Itt egy nagyon ötletes megoldás van: Szavazz a borravalóval! Ez azt jelenti, hogy ki van téve két befőttes üveg, mindegyiken egy szuperhős név. A mi ottjártunkkor Batman és Wonderwomen közül lehetett választani. Így fogtam, és a borravaló természetesen a Batman-es üvegbe tettem :)

Összefoglalva: Egy szuper hely, finom ételekkel és italokkal némi kreativitással megfűszerezve :) 

Szervezés:

Történt, hogy egy piacon sétálva figyelmes lettem egy színdarab hirdetésére, melyet a helyi művelődési házban tartanak...egy boltnak a bejáratára volt celluxozva...gondoltam egyet, és bementem a Vigyázó Sándor Művelődési Házba, ahol megvettem a két jegyet. Jó pár héttel később találtam ki, hogy beleférne az időnkbe még egy program, és mivel Férj még nem járt az Országházban, hát oda is foglaltam jegyet. :)

Parlament:http://latogatokozpont.parlament.hu/

Vigyázó Sándor Művelődési Ház:http://www.vigyazomh.hu/vigyazo-sandor-muvelodesi-haz/

Férj:

Kicsit későn, de nem lekésve eljutottam a Parlamentbe. Mivel ilyen idősen jutottam el ide, így az élmény is kicsit más. Érett fejjel megnézni egy ilyen csodálatos épületet! A sok technikai megoldás, a díszítés és a monumentalitás magával ragadó. Mindenkinek érdemes ide egyszer elmenni! A Parlamentet a metrópótló hajóval(!) hagytuk el a csendes naplementében. Nagyon gyönyörű a Dunáról nézve a város, ahogy pont átbukik a nappalból az éjszakába...

A nap második programja a helyi művelődési házban előadott színházi darab. Goodbye Charlie vígjáték két részben. Nagyon sokat lehetett nevetni, és tényleg kikapcsolta az embert néhány órára.

Feleség: 

Teljes titokban tartottam mindent. Mókás volt a metróról a Deák Ferenc téren  leszállni, hiszen a randink pont akkor volt, amikor felújítási munkálatok miatt a Kossuth téren nem állt meg a szerelvény. Így kis tereléssel, kellemes sétával érkeztünk meg a Parlament elé.  Én az interneten foglaltam és vettem a jegyünket, de nem árt előre bejelentkezni, mert gyorsan megtelnek a csoportok. Dicséretes, hogy nagyon sok nyelven indul vezetés! Mi azért maradtunk a magyar nyelvűnél. A hölgy, aki a csoportunkat vezette, rendkívül kedvesen fogadott minket! Rövid tájékoztatás után átmentünk egy kapunk, ahol ellenőrizték, hogy ne legyen nálunk szúró/vágó fegyver, gázspray, stb. Utána kaptunk egy fülhallgatót, hogy végig jól halljuk, amit vezetőnk mesél. A 45 perces séta alatt gyönyörű termeket láthattunk, és sok érdekes információt hallhattunk.

Én javaslom, hogy aki ebben az országban él, és van rá lehetősége, legalább egyszer jöjjön el és nézze meg az Országházat, mert egészen magával ragadó!

Folytatva randevúnkat -kihasználva a Kossuth tér lezárását- hajóval mentünk át a Batthyány térre, ahonnan metróval és busszal közelítettük meg a Vigyázó Sándor Művelődési Házat. Egy nagyon szórakoztató darabot volt szerencsénk megnézni két részletben. A legnagyobb tanulsága az estének, hogy érdemes nyomon követni a helyi művelődési intézmények programjait, mert nem csak a " nagy" színházak tudnak felejthetetlen élményt nyújtani. :)

Szervezés:

Sokszor a spontán ötletek válnak igazán be. Mivel mindig keresem a programokat így jutottam el egy étteremhez és egy különleges színházhoz. Mivel szakmai szemmel is nézem az éttermeket, így mindig keresem a különlegeset is. Így találtam rá a Paneer étteremre. A bűvészet meg felbukkant egyszer a szemem előtt, és gyorsan lecsaptam rá :)

Paneer: http://www.paneer.hu/

Bűvész Színház: http://www.buveszszinhaz.hu/

 Feleség:

Nos. Férj azt nem titkolta, hogy szeretne valahova beülni enni valamit....és micsoda véletlen, pont néhány nappal korábban magam is felfigyeltem a Paneer nevű étteremre...még gondoltam is, hogy ki kellene próbálnunk. Így a lehetőség adott volt, és nem is bántuk meg. Figyelmes kiszolgálás, tiszta környezet (a mosdót is beleértve), és fenséges étel. Kétféle levest kínáltak, így mind a kettőt kipróbáltuk és a két féle szendvics is elnyerte a tetszésünket.....de árulkodjanak majd a képek inkább....mi jól laktunk! ;)

A fő programról sejtésem sem volt. Be kell vallanom, hogy még akkor sem voltam biztos benne, amikor megérkeztünk a helyszínre, és a kikészített táblán az "AGY" feliratot megláttam....először az jutott eszembe, hogy agykontroll tanfolyamra jöttünk...(de oda majd máskor megyünk:) Aztán a kicsi, de annál hangulatosabb fogadó térben a falra akasztott fényképek és plakátok láttán már tudtam, hogy itt bizony bűvészkedés lesz. A 46 fős terembe még 2 pótszéket is be kellett tenni, olyan nagy volt az érdeklődés. (Be kell vallanom, hogy én még nem is hallottam eddig erről a programról).

A bűvész rögtön az elején megkérdezte, hogy tegeződhetünk-e, így mosollyal, oldott hangulatban indultunk neki az estének. Folyamatosan kommunikált a közönséggel, és a lehető legtöbb embert megmozgatta és felhívta a színpadra, hogy egy-egy műsorszámban részt vegyen. Férj már rögtön az elején bedobott (mit dobott, LÖKÖTT!) a mélyvízbe, de egy cseppet sem bántam meg. 3 boríték közül egybe egy megjelölt érmét tett a bűvész, és szemmel követnem kellett, ahogy keverte. Amolyan itt a piros, hol a piros játéknak indult. A végén ugyan sikerült "kiválasztanom" az érmés borítékot, a másik kettőben azonban jóval nagyobb összeg lapult. Azt persze nem sejthette csodálatos előadó barátunk, hogy én jobban örültem az általa összefirkált 10 Ft-osnak, mert ilyen emléket nem tudtam volna venni magamnak a jóval többet érő papírpénzből...:)

Ami a lényeg: Csodálatosan éreztük magunkat, másfél óra úgy repült el, hogy észre sem vettük. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretné 90 percre elfelejteni minden gondját! :)

Férj:

Az étterem látványban és kínálatban is különleges volt. Mivel itt minden a sajthoz kapcsolódik, így nem árt azt szeretni :) Mi szeretjük! Ugyan kell várni az ételre, de a frisseség és az ízkavalkád kárpótol minket. Én személy szerint a barnasörös sajtlevest és a csípős jalapeno cheeseburgert választottam.
A Bűvész Színház egy kis családias hangulatú hely. Én 1,5 órára kikapcsoltam, és újra gyerek lehettem :) Aki bátor (mi azok voltunk) az a színpadra is felkerülhet. Az előadó nagyon jól mutatott be mindent, és spontán jól kezelt minden személyt a színpadon. Egyszerű és látványos volt az egész. Nem mesélem el, hogy milyen trükkök voltak, ezt személyesen érdemes megtapasztalni.

Feleség:

Nos, be kell vallanom, hogy Férj találta a fürdőt, ahova menni szándékoztunk egy csodásan hideg vasárnap hajnalban. Szerencsére HÉV-vel jól megközelíthető, és bár majdnem másfél óra az út, bőven kárpótolt minket az, hogy az állomástól kb. 10 perc sétára van a csodálatos hely. 

Érkezésünkkor a recepciós hölgy mindent készségesen és udvariasan elmondott, így bátran vágtunk neki az egész napos kényeztetésnek. A fürdő részében rendelkezésünkre állt egy nagy úszómedence és egy melegebb vizű gyógymedence, de azért sem szólt senki, amikor az idősebbek belemerültek az akkor még üres gyermekmedencébe.

A termál szekcióban gőzfürdő, finn szauna, gyógynövényes szauna, kinti termál medence, knepp, tepidárium, pihenőszoba....mind volt a teljesség igénye nélkül. Mégis, ami talán a leginkább megfogott, hogy a belső részben égő mécsesek, illatozó fűszernövények tették hangulatossá az ott töltött időt, arról nem is beszélve, hogy a belépő tartalmazta a korlátlan tea és vízfogyasztást, amire igencsak szükség volt a sok izzadás után.

Ami pedig a szauna szeánszokat illeti: felejthetetlen élmény volt, változatos, hangulatos, pihentető, ....ááá, nem is lehet leírni, ki kell próbálni! ;) Szívesen mennék máskor is....és remélem, hogy Férj érti a "finom célzást". :)

Férj:

Mivel kedveljük a szaunákat, mindig keressük az új lehetőségeket. Rövid keresés után találtam rá az Aqualandra. Impozáns bejárat után, a recepción fogadnak minket. A kiszolgálás, és az információ átadás tökéletes. Mivel szezon után vagyunk, így a fedett részét lehet használni a komplexumnak, illetve a vitál központot, melynek egy része a szabadban van. Minket leginkább ez érdekelt. Ebben a részben van egy gőzkabin, egy gyógynövényes szauna, egy fényszauna, és egy finn mesterszauna! Pihenésképp egy tepidárium és egy négy személyes pihenőszoba.  Van napijegy a szaunaprogramokra, így mi mindegyiket kipróbáltuk. A magyarországi viszonyokhoz képest nagy mesterszaunában bőven volt hely, ami nagyon tetszett. 2 kályha is volt benne, és ez a szaunázási élményt nagyon megdobta. A szellőztetés a szabadból megoldható volt, és a keresztszellőzést egy ablak is segítette.  A szaunaprogramok előtt és után a szabad levegőn lehetett pihenni, vagy ejtőzésképp szintén a szabadban lévő gyógyvizes medencét is igénybe vehetjük.  A szaunaprogramok szinte hibátlanok voltak, és igazi szeánszélményt nyújtottak. Amit szívesen kipróbálnánk, és szerét is ejtjük majd, az a az esti programok, ami intenzívebb, és élményekben gazdagabb az elmondások szerint.

Szervezés:

Az az igazság, hogy anno tartottam attól, hogy elfogynak az ötletek. Igen ám, de egy idő után az ember (lánya) nyitott szemmel kezd járni, és sorra tűnnek fel az újabbnál-újabb, érdekesebbnél-érdekesebb randi lehetőségek. Miután mindketten nyitottak vagyunk a világra, szoktunk híreket olvasni, hallgatni, nézni és szeretünk fényképet készíteni és nézni, nem is volt kérdés, hogy a World Press Photo kiállítást nem szabad kihagynunk. :)

 Férj:

A hely, ahová mentünk (Néprajzi Múzeum) már önmagában is egy patinás hely. Figyelemre méltó volt a kontraszt a hely és a képek között. Mintha a múlt viaskodna a jelennel. Ami nekem nagyon tetszett, hogy nem csak szimplán képek voltak, hanem hosszabb leírások a képekhez is, hogy értelmezni tudjuk, illetve elhelyezni a mai világba. Minden kép nagyon élethű volt, sok-sok mondanivalóval. Ami meglepett, hogy a színek mennyire átjöttek a fotókon. A tanulság, hogy érdemes minden évben megnézni a kiállítást, hogy egy globálisabb képet kapjunk a világunkról.

Feleség: 

Az biztos, hogy nem csak minket érdekelt a kiállítás: rengetegen voltak. Az is biztos, hogy egy ilyen kiállítás megválogatja a közönségét, mindenki türelmesen, lökdösődés nélkül várta ki a sorát, hogy odajusson egy-egy fotóhoz. Nagyon tetszettek a fotók elhelyezései (kicsit az ARC-plakátkiállítást juttatta eszembe), és csodásan voltak megvilágítva. Egyetlen fontos dologra nem készültem fel. Hiába követtem nyomon az elmúlt évben a híreket, voltak olyan megrázó képek, melyek előtt majdnem elsírtam magam. Na azért ne tessék megijedni, mert az érzelmektől nem kell félni, csak hát megrázó volt....nyilván voltak a menekült válságon kívül más témájú képek is, például sport, vagy természet, ahol csodálatos látvány tárult elénk. Egy bizonyos, ezt a kiállítást jövőre is meg kell nézni! :)

Ja, majdnem elfelejtettem. A World Press-re szóló jegyünkkel a Néprajzi Múzeum összes további kiállítását is megtekinthettük.