Szervezés: Mivel a múltkori Unicumos látogatás nagyon színvonalas volt, gondoltam ismerjünk meg egy másik méltán híres céget, a Törleyt. Ide viszont nehezebb a bejutás, mivel egy hónapban csak egy alkalommal lehet egyénileg menni. Fontos, csak előregisztrációval látogatható!

Feleség:

Amikor reggel elindultunk, Férj annyit mondott, hogy készítsek be hosszú nadrágot és pulcsit....mivel kint 30 fok körül volt a hőmérséklet, csak arra tudtam gondolni, hogy valamelyik cseppkőbarlangba megyünk....igazolódni is látszott a sejtésem, amikor átmentünk BKV-val Budára. Igen ám, de teljesen másfele vettük az utunkat és elmentünk a XXII. kerületbe. Amikor megláttam a Törley pincészet emblémáját, már minde világos volt. :)

A két és fél órás vezetés alatt rengeteg mindent tudhattunk meg a gyárról, a Törley családról, a pezsgőről, sőt, még a borokról is. A "túra" elején egy csodálatosan kivitelezett látogatóközpontban hallgattuk az előadást. Úgy volt kialakítva, mintha egy üveg, majd pohár belsejében sétálnánk. A vezetőnk minden felmerülő kérdésre válaszolt, de szinte levegővétel nélkül mesélte végig az egész tárlatvezetést. 

A kiállítótermet követően a friss levegőn gyorsan átmelegedtünk, majd a 3 szintes pincerendszer felé vettük az utunkat Mindent megtudtunk arról, hogy hogyan kell készíteni a különböző pezsgőket. 

A tárlat legvégén egy csodálatosan díszített teremben kaptunk kóstolót 3 különböző pezsgőből, és ami nekem meglepő volt, hogy bár italokban édesszájú vagyok, itt még a száraz pezsgő is borzasztóan ízlett. :D

Megtudtuk azt is, hogy több rendezvény is van év közben itt, így a terveim listájára felkerült egy "Törley koncertlátogatás" is. :D

Férj: A pincészet jól megközelíthető tömegközlekedéssel. és ezt érdemes is kihasználni, mert pezsgőkóstolás is van a túra végén. A hely negyon szépen karban van tartva.

A vezetés 3 részből áll:  1. a pezsgő történelme és a Törley család/gyár története,  2. a pezsgő készítésének módjai (hihetetlen, de több különböző módszer is van), 3. kóstolás a Zsolnai teremben.

Nos nekünk mindez 2,5 órába telt, és nem volt egyszer sem unalmas! Ami engem megfogott, hogy a hagyományos pezsgő készítés egyik fázisánál  az üveget (mivel hogy az igazi pezsgő üvegben készül!!!) 3 féle dőlésszögben tárolják, és minden dőlésszögnél 8-szor forgatják meg, és egy forgatás 45 fokos. Ez azt jelenti, hogy 28 napon át minden nap elforgatják kézzel 45 fokkal az üveget. Igen pepecs munka! De ez csak egy kis érdekesség, és mindenkinek csak ajánlom tudom, hogy látogasson el ide!

Szervezés:

A jégbár ötlete már rég a fejemben volt, de mindenképpen nyári, meleg hónapra szerettem volna tenni. Az eredeti terv azért módosult, azaz bővült a reptéri látogatással, mert Férj az elmúlt hetekben többször megemlítette az elsuhanó gépeket bámulva, hogy ki kéne menni már valamikor a repülőtérre....hát, legyen! :) 
Mindkét programot az interneten keresztül el tudtam intézni.

Ice Bar: https://www.icebar.hu/

Aeropark: http://aeropark.hu/

Férj:

Hamar kiderült, hogy a repülőtérre megyünk. Ott egy kicsit elfogott a félelem, hogy a teljes program az Aeroparkban lesz (ami amúgy nem rossz hely, ott is el lehet időzni, mert a kiállított repülők egy részébe be lehet menni) és nem megyünk be a repülőtérre. De ott kiderült, hogy a program 3 órás, és első hallásra soknak tűnik, de ha valaki elmegy, rájön, hogy igen rövid ez a 3 óra. Teljes ellenőrzésen esik keresztül a látogató, és ez nem véletlen! A repülőtér teljes területét bejártuk, csak két helyre nem mentünk: a kifutópályára (arra tényleg veszélyes lenne, és a terminál épületébe (oda programon kívül be lehet menni) . Azt gondolom, egyaránt élmény gyereknek és felnőttnek, mert a fel- és leszálló gépektől kb 20-30 méterre lehet nézni (és nem a buszból!), szállhat el felettünk közvetlenül a gép, járhattunk a tűzoltóság épületében (sok érdekes információt is megtudni), és közvetlen a gépek mellet lehetett buszozni, még gurulók között is! És annyi érdekességet meg lehetett tudni, hogy abból egy jó kis útikalauz is kijönne :) Egyszóval aki teheti, menjen el! És ebből van éjszakai túra is, amit mindenképp kipróbálunk!

A jégbár ugyan rövid idejű program, de a nagy mínuszban érdekes létezni! És a felszolgált ital is nagyon finom, illik a hely szelleméhez! Sok érdekes jégszobor található, és a bátrabbak egy egy jégpadra is leülhetnek a jégpohárral a kezükben :)

Feleség:

Nagyon vártam már mindkét programot. Tudtam, hogy a repülőtérrel nem foghatok mellé, hiszen Férj már többször célzott rá, hogy szívesen kilátogatna a repülőtérre. Az álmában sem merült fel, hogy a repülőtér -állítólag szinte egyedülálló módon-szervez időnként körbevezetést, amely 3 órás. A vezetőnk rendkívül nagy tudású, bőbeszédű és szimpatikus úriember volt, aki mellett egyetlen percig sem lehetett unatkozni.

Szigorú ellenőrzést követően léphettünk be a reptér területére, ahol egész közelről nézhettünk végig fel-és leszállást, töltést, és a tűzoltó szekciót....rengeteg új információval lettünk gazdagabbak, és szinte biztos, hogy újra el fogunk menni, mert van még mit megnézni! Nem is szeretnék túl sok mindent elárulni, jó szívvel ajánlom mindenkinek! :)

A jégbár is nagyon jópofa hely, de oda maximum fél órát érdemes tervezni, mert tényleg hideg van. Ugyanakkor a helyszínen felszolgált koktélok nagyon finomak, és az aprócska teremnek csodaszép a kialakítása.  

Szervezés:

Sokat gondolkodtam mi lehetne olyan, ami kulturális és érdekes program lehet. Szeretem az olyan múzeumokat, ahol van vezetés és nem állami intézmény, mert ott általában profizmus van. Így esett a választás ezen múzeumra is.

Feleség:

Egy napos, meleg pénteki napon indutunk neki a fővárosnak tömegközlekedéssel. Minimális aggodalomra adott okot, hogy Férj -bár mindig közvetlenül a randi előtt találja ki a programot- meglehetősen izgult ez alkalommal. Mint később kiderült, ok nélkül. Ötletem se volt, hogy a Petőfi hídnál sétálva milyen kalandra/kirándulásra visz el....minden kirakatot és táblát gyanakodva néztem, hogy hova fogunk betérni...majd amikor megláttam a Zwack Múzeum tábláját, már nem bolt kétségem, hogy mi lesz a program. 

A látogatóközpontban nagyon kedvesen és udvariasan fogadtak bennünket, rögtön a rendelkezésünkre álltak. A program első részében egy kb. 20 perces filmet néztünk meg a Zwack család és gyár történetéről, mely igazán nagyon érdekes volt. Ezután átmentünk a gyárépületbe, ahol egy kis kiállítás van a likőr készítés csodáiról. Innen a pincébe vezetett az út, ahol hatalmas tölgyfahordókban érlelik a csodás nedűt....amiből egy kis kóstolót is kaptunk. :) Ezt követően a múzeum kiállítótermében megcsodálhattuk a rengeteg emléktárgyat és fényképet....de nem árulok el többet...el kell menni megnézni! :) 

Ami nagyon praktikus, hogy a belépőt SZÉP kártyával is lehet fizetni.

Csodás program volt, köszönöm Férjnek! <3

Férj:

A városi környezetben áll egy régi épületegyüttes, ami szépen karban van tartva, és modernizálva van. Az épületbe belépve a gyógynövények illatának tömörsége fogad, és ezt a gyárban mindenhol érezni lehet. A film nagyon érdekes és sok olyan információt ad, amit a hétköznapokban én nem tudtam (pl. az Unicum Magyarországon nem mindig az eredeti recept alapján készült). A mérete a gyárnak és a hordóknak monumentális. És az igazi gyárba visznek be minket, ahol a mai napig készül az Unicum. Sok érdekes történet van, amit a kísérő elmond. Maga a látvány leírhatatlan, az érzés csodálatos. Érezni a történelmet! A múzeum részén nagyon sok érdekes dolgot lehet látni, és az idősebb korosztálynak egy kis múltidézés is. A minipalack gyűjtemény meg igazi kuriózum! Ez a múzeum igazi unikum!

Szervezés:

Ezúttal két programot szerveztem, hogy egy csodálatos vasárnap délutánt tudjunk együtt tölteni az élmények által Férjjel. Elsőként az interneten keresgélve találtam rá a Hot Jazz Band koncertjére, amelyre a jegyeket online vásároltam meg, majd személyesen vettem meg a jegyeket a Fővárosi Nagycirkusz Atlantisz gyermekei című előadására, melyről a különböző médiumok szinte egyhangúan pozitívan nyilatkoztak. Nagyon dicséretes volt, hogy amikor a jegyeket vásároltam, megnézhettem egy monitoron, hogy milyen helyek vannak még szabadon, és a kedves hölgy még javasolt is olyan ülést, ahonnan a legjobban láthatjuk az előadást.

Egyik programot sem bántam meg! ;)

Fővárosi Nagycirkusz: http://www.fnc.hu/

Koncert: http://szabadter.hu/programok

Hot Jazz Band: http://hotjazzband.hu/

Férj:

Az első program meglepett, mert nem vagyok nagy cirkuszba járó. Leginkább gyerekkori élményeim vannak, meg amit a TV-ben láttam. Az ülőhelyünk nagyon jó volt, mindent tökéletesen látni lehetett. Sok rövid produkció volt, ami nagyon élvezhetővé teszi a műsort. Volt története, mondanivalója. Ma már a cirkuszi előadások nagyon hasonlítanak egy színházi előadásra. 
A második program régi vágyunk volt: egy-egy jazz koncertre elmenni időként. Most ezt is elkezdtük. :) A koncertre hajóval mentünk. A hajóról nagyon más a város, egy új arcát mutatta meg, főként, hogy odafelé nappali világosságban, hazafelé pedig éjszakai sötétségben mentünk. A koncert nagyon kellemes volt, az együttes megteremtette az 1900-as évek elejének hangulatát. Nagyon jó zenék voltak, átjött az élő zene varázsa, és az énekes érdekes történeteket is mesélt, amiből még tanultam is a jazz világáról. Élmény desszertnek kitűnő volt a víztorony tetejére felmenni a koncert szünetében. 

Feleség:

Elsőként a Fővárosi Nagycirkusz Atlantisz gyermekei című előadására mentünk el. A 2 és fél órás előadás lenyűgöző volt. Az előadás soraiban volt helye a gyerekeken kívül még a legidősebbeknek is. Végig lekötötték a figyelmemet, sokszor szinte tátott szájjal bámultuk a nem hétköznapi műsort. Bevallom töredelmesen, volt olyan pillanat, amikor szinte elfelejtettem levegőt venni. A műsorszámok között voltak klasszikusan, mint például kutya- és papagájszám, de volt erőművész, légtáncos és illuzionista is a teljesség igénye nélkül. Az est élvezeti értékét növelte, hogy élőzene kísérte szinte végig a produkciókat.

A műsor végeztével Földalattira pattanva mentünk el a Deák Ferenc térig, ahonnan lesétáltunk a Vigadó térre. Innen indult a hajónk a Margit-szigetre, ahol a Margitszigeti Víztorony Kerengőjében került megrendezésre a Jazzy Tower: Hot Jazz Band koncertje is. Remek volt, hogy a belépő ára a hajós transzferen és a belépőn kívül tartalmazott egy welcome drinket és belépőt a Víztoronyba, ahonnan csodálatos látvány nyílt a budapesti éjszakára. Maga a hangulata az estének a fényekkel és csodás zenékkel teljesen feltöltötte a lelkemet energiával. Nagyon elégedett vagyok az e havi randinkkal. :)

Szervezés:

Itt a jó idő, és gondoltam valami kinti program lenne ideális. Sokszor mentem már el minigolf pálya mellett, így mindig is ki szerettem volna próbálni. Utána néztem, hogy hova érdemes menni, és így találtam a Budakeszin lévő pályára. A képek alapján meggyőző volt, és van napi díj, így nyugodtan lehet játszani. A nap zárásaként azt terveztem, hogy világító lufikat engedünk a magasba az Ezer Lámpás Éjszakája rendezvényen.

Minigolf: http://etterem.uw.hu/

Ezer Lámpás Éjszakája: http://ezerlampasejszakaja.hu/

A Feleség:

Izgatottan vártam az újabb HR-t, s meglepve tapasztaltam, hogy Férj ezúttal a megszokott spontaneitásához képest jóval előre tervezett. 

Tömegközlekedéssel mentünk el a Széll Kálmán térig, ahol a 22A buszra szállva jutottunk el Budapest határáig. Onnan egy rövidebb gyaloglás után jutottunk el a minigolf pályára. Tényleg meglepődtem, ugyanakkor örültem is, mivel még sosem próbáltam ezt a játékot/sportot. A vendéglátó nagyon kedvesen és segítőkészen fogadott minket, elmondta a szabályokat, megkaptuk a labdát és az ütőt, és már mehettünk is. :)

A 18 különböző erősségű pályának nagy lelkesedéssel estem neki. Voltak egyszerűbbek, meg lehetetlennek tűnők is. Összesen 6 alkalommal mentünk végig és legalább egyszer mindegyik pályát sikerült teljesíteni vagy Férjnek, vagy nekem. Büszke lehetek az első körre, amit megnyertem, utána viszont Férj belelendült, és "már csak" a szórakozás jutott. :D

Mivel 11 körül érkeztünk, és 4 utána indultunk tovább, belefért a napba a helyszínen egy ebéd is, ami ár-érték arányban kitűnő volt. Férj egy babgulyást evett,amihez járt a friss kenyér, és az Erős Pista, én pedig magos bundás csirkefalatokat kértem görög salátával. Az ételek kitűnőek és laktatóak voltak. Elégedetten távoztunk, de elképzelhetőnek tartom, hogy még visszamegyünk. :)

A következő program a Városligetben tartott Ezer Lámpás Éjszakája volt.  Mivel a program május utolsó vasárnapjára esett, így nem meglepő módon rengetek program, esemény és koncert várta a látogatókat. Az igazi tömeg a 9:50-re tervezett világító lufik felengedésére érkezett meg a Felvonulási térre. Csodálatos látvány volt a több ezer világító lufi elengedése. 

Erre a napra biztosan emlékezni fogok. :)

A Férj:

Volt némi félelmem, hogy a Feleségnek ez mennyire fog tetszeni, de ez alaptalan volt. A hely csodálatos, könnyen megközelíthető. 18 pálya, és nem csak "teljesíthetetlen" pályák vannak. 1 kör után az ember könnyen belejön. Szépen van kiépítve az egész, sok paddal, és a pályák között füvesített rész. A házigazda nagyon kedves volt, mindenben segített, és mindent elmagyarázott. Ott is ebédeltünk, és a konyhára nem lehet panasz :) Az Ezer Lámpás Éjszakájára csak estére mentünk, a lufik magasba engedésére. Nagyon látványos volt. A lufikban egy-egy égőt helyeztek el, amik folyamatosan világítottak, és egy bizonyos magasságban még színesen is világított. 

Szervezés:

Az aktuális HR-t nem sikerült hétvégi napra szerveznünk, így valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag (amúgy nem ajánlom) egy hétfői nap mellett döntöttem. Nos, nem volt egyszerű a dolgom, mivel hétfőnként a legtöbb múzeum zárva van, dolgozó ember lévén sok programra nem is értünk volna oda....már épp izgulni kezdtem, hogy nem találok megfelelő programot, amikor megláttam a Fővárosi Állat-és Növénykert plakátját, melyen kínai fényvarázsra invitálják az érdeklődőket este 19-22 h között. Igen, ez az! :) Mivel a nyitásig bő másfél óra állt rendelkezésünkre, megterveztem, hogy előtte vacsorázzunk meg egy általunk jól ismert kínai gyorsbüfében a Thököly úton, és onnan menjünk a Sárkányok éjszakáira. Az már csak hab a torán, hogy a kedvenc fagyizónk útba esett.  :)

Sárkányok éjszakái: http://www.zoobudapest.com

Fagyizó: https://www.facebook.com

A Férj:

Állatkert, éjszaka... Ez számomra igazi csemege! A 3 óra bőven elég arra, hogy kétszer is körbe lehessen menni. Ez megadja azt a bájt, hogy először világosban lehet megnézni, majd utána sötétben, ami nagyon látványos. Látszik, hogy sok-sok munka van benne és hozzáértés. Azt gondoltam, hogy nem sok lámpás lesz, de pozitívan csalódtam. Érdemes jól körülnézni! Nekem a tigrisek. és a kígyó tetszett, de igazi klasszikus a több méteres sárkány :) Romantikus sétának igen különleges, és a látvány örök emlék marad. A hangulatot fokozta az igazi oroszlánok időnként felhangzó ordítása...

A Feleség:

Igazság szerint nagyon vártam az újabb randevúnkat, és egyre több ismerősnek mesélek róla....jó érzéssel tölt el és büszke is vagyok magunkra. 

Ami a mostani programot illeti, nem könnyen találtam rá, mégis olyan érzésem volt, hogy ezzel nem foghatok mellé....ezúttal meglepő módon nem is izgultam miatta. :) 

Bár a kínai gyorsbüfében elfogyasztott vacsora csak később jutott eszembe, jó felvezetője volt a kínai lampionkiállításnak. A magam részéről mindenkinek szívből ajánlom a programot, mert a maga módján lenyűgöző látványt nyújtott a sötét állatkerti éjszakában a meseszerűen tündöklő és világító állatok, növények és egyéb tárgyak látványa. Igényesen készítették el az említett alkotásokat, és az egy-egy helyen felcsendülő autentikus zene csak még varázslatosabbá tette a sétát. Fontos tudnivaló azok számára, akik valami emléket szeretnének maguknak, hogy az állatkerti ajándékbolt végig nyitva volt , a kert egyik mosdója is a rendelkezésünkre állt, de ha valaki egy jó kürtős kalácsra vágyna, az sem megy éhesen haza. :)

Ja,ki ne maradjon, hogy azt a kis fagyizót, ami a Thököly út és a Stefánia út sarkán az étterem mellett található, mindenki próbálja ki, ha arra jár! Senkit ne tévesszen meg a kedvező ár! Ez nem átverés! Az adag hatalmas, még a "kis" gombóccal is küzdeni kell, és kivétel nélkül mindegyik mennyei! (Több diabetikus fagylaltjuk is van) Biztosan mondom, mert a világ másik végéről is oda járunk fagyizni. :) <3

Kimondottan jó érzésekkel jöttem haza, a különleges este egészen feltöltötte a lelkemet is.  :)

Férj:

Régi tervem volt ide elvinni a Feleséget. Szép hely, sok látnivaló, és egy kis sétával elhagyható az országhatár. Vonattal kényelmesen lehet utazni Budapestről. Ugyan az út viszonylag hosszú (90 perc),  de a látvány bőven kárpótol. Mesés tájak, és az állomások, megállóhelyek szépen rendbe vannak téve. Mi 3 célt határoztunk meg: Bazilika, Vármúzeum, Párkány.

A bazilika nagyon szép és sok látnivaló van. A kincstárban elénk tárul, hogy mi minden kincs, kegytárgy és történelmi relikvia létezik. Amit mindenképp érdemes megnézni, az a város "madártávlatból". A bazilika legtetejére is fel lehet menni, a kupolába, és annak is ki a tetejére.  Teljes panorámát kapunk!

A Vármúzeum csak vezetéssel járható körbe, amit nagyon jó ötletnek tartok. Sok érdekes dolgot lehet így megtudni. Mi a teljes körbevezetést választottuk, ami olyan 90 perces volt, és nem unatkoztunk egy percig se. Megtudtuk, hogy kik mikor laktak ott, hogy éltek, és hogy restaurálják a várat. A Vár nagyon jó állapotban van, mivel azt a megoldást választották, hogy amit leromboltak annak idején, azt újraépítették. Így nem egy rom, hanem vár érzését adja.

Párkányra egy kényelmes 20 perces sétával lehet átmenni a Mára Valéria hídon. Nem kell tudnunk beszélni szlovákul, mert szinte mindenki ismeri mindkét nyelvet (az eladók biztos). Az ember ha már itt jár, akkor kóstolja meg a helyiek kóláját a kofala-t. Természetesen az íze teljesen más, mivel 14 féle alapanyagból tevődik össze, vannak köztük gyógynövények is. Találtunk egy nagyon jó kis cukrászdát, az Eszterházy Cukrászdát, amit mindenkinek szívből ajánlunk.

 Bazilika: http://www.bazilika-esztergom.hu/hu/ 

Vármúzeum: http://www.varmegom.hu/wp/ 

 Eszterházy Cukrászda: https://hu-hu.facebook.com/eszterhazy.cukraszda

Feleség:

Én még sosem voltam Esztergomban, amit szerencsére most sikerült pótolnunk. A vonat másfél óra alatt ért Budapestről Esztergomba, ami szerintem elég gyors, pláne úgy, hogy az út alatt szebbnél-szebb városok és falvak látványa terül el a szemünk előtt. 

Esztergomban -sajnos pont úgy, mint szinte minden magyar városban- egymást érik a csodálatos, felújított házak és a düledező romok. Mi az állomásról lesétáltunk a folyópartra és ott sétáltunk le a Bazilikáig. Na ez a rész viszont kifogástalan! Sehol egy szemét, időközönként padok, amin meg lehet pihenni és gyönyörködni a tájban! Magával ragadó, mintha egy mesekönyvbe kerültünk volna. 

A Bazilikában pontos tájékoztatást kapunk mindenről, melyik belépővel mit nézhetünk meg, mikor indul vezetés a kupolába, stb. Mi olyan belépőt váltottunk, amivel mindent megnézhettünk, és nem is bántuk meg. :)

A kupolából a kilátás lenyűgöző, az egész várost látni onnan, valamint a Mária Valéria-hidat és Párkányt is. Megéri megmászni azt a pár száz lépcsőt....;)

A Bazilika után befizettünk a Vármúzeumban történő vezetésre is. Itt is lehet válogatni fél, egy és másfél órás program közül. Mi itt is a leghosszabbra mentünk, de ezt sem bántuk meg. A muzeológus nagyon pontos és érdekes információkat osztott meg velünk, egyetlen pillanatig sem unatkoztunk., szívből ajánlom hát mindenkinek! 

Nekem az egyik legpozitívabb dolog az volt, hogy egyértelmű, hogy a belépők árának igen jelentős részét visszaforgatják a múzeum fejlesztésére, rendbehozatalára, ami igen látványos! 

A Vármúzeum után romantikus séta következett Párkányba, keresztül a Mária Valéria-hídon. Amire mi nem készültünk fel, hogy Párkányban Húsvét előtti nagypénteken szinte minden zárva van. No, azért találtunk egy cukrászdát, ahol isteni kávét és süteményt fogyaszthattunk!  

Nagyon jól éreztük magunkat, így biztos, hogy más évszakban is vissza fogunk még látogatni! :)

Feleség:

Kisgyermekkoromban osztálykirándulásra vittek engem a Bory-várba, ahonnan nagyon szép emlékeim vannak. Arra emlékszem, hogy szabadon szaladgálhattunk, bújócskázhattunk a gyerekekkel, mindezt egy gyönyörű környezetben. Mivel Férj még egyszer sem volt itt, mindenképpen meg szerettem volna vele osztani az élményt. Szerencsénkre gyönyörű, napsütéses tavaszi napon mentünk el Székesfehérvárra. A vonatállomásról jó hosszú séta vezet a várhoz, de egy térkép segítségével választhatunk patak menti sétát is, vagy akár a helyi busszal is eljuthatunk a Bory-várhoz.

Próbálok nem elfogult lenni, de szebb, mint emlékeimben. Nem drága a belépő, ennek ellenére nagyon igényes a környezet. A mosdó tiszta és rendezett, a vár pedig felér egy kisebb labirintussal. :) Amit külön kiemelnék, hogy a vár minden pontján szobrok, képek és festmények vannak elhelyezve, és bárki szabadon megnézheti őket. Ellentétben egy múzeummal, ahol (jogosan) minden teremben teremőr nézi az összes mozdulatomat, itt feltétlen bizalommal kószálhatunk a vár területén. 

Külön élmény volt, hogy a várban található képtárat is megnézhettük, ami hétvégente és ünnepnapokon van nyitva kétszer 2 órán keresztül. Itt is szabadon mozoghatunk, fényképezhetünk (nincs külön fotójegy, mint oly'sok helyen). Egy biztos, ha valaki egy nem túl megerőltető, szép napot szeretne eltölteni kulturált környezetben, az ne hagyja ki a Bory-várat!

Bory-vár: http://bory-var.hu/ 

 Férj:

Aki ide jön, az ne egy történelmi várat várjon, hanem egy művész által megálmodott és létrehozott várat. Nagyon érdekes, ha egy ember az álmait megvalósítja, és ezt szerelmével (feleségével) valósítja meg. Csak képzeljük el, mi lenne ha mi laknánk ott. Engedjük szabadjára a fantáziánkat, és a hely érdekes életre kel. Sok érdekes szobor, festmény, és vers! Ne legyünk restek, és egy-egy helyen pihenjünk meg, és csak csodáljuk a látványt.

Szervezés: 

Sokat gondolkodtam, mi legyen a következő randi. Valamilyen kulturális eseményt szerettem volna. Sokat keresgéltem, és lassan összeállt a kép: mi lenne, ha egy egész napos, több élményből álló randi lenne? Így esett a választás 3 eseményre, ami érdekes lehet:

1, Nagy Budapesti Kultúrzsibi

2, Műcsarnok: Steve McCurry legendás fotók

3. Slam Poetry a Gödörben

A Feleség:

Gyönyörű, napsütéses vasárnap reggelen indultunk neki a városnak....a Stadionoktól a Stefánia úton sétáltunk el a Dürer Kerthez. Jártam már máskor is itt, de vasárnap délelőtt még nem. Amikor megláttam a kiírást a plakáton, hogy "kultúrzsibi", már éreztem, hogy ez nem akármilyen piac lesz. Több asztalnál kint és bent is saját portékáikat árulók...a teljesség igénye nélkül: régi pénzek, játékautók, ruhák, ékszerek, és sok minden más. Végül nem jöttünk el tárgyi bizonyíték nélkül....csodálatosan kreatív és tiszteletreméltó az a hölgy, aki az elhasznált kávés kapszulákból készít ékszereket. Mikor elmondtuk neki, hogy a HR keretein belül vagyunk itt, teljes bizalommal engedte meg, hogy lefotózzuk a portékáit.

Lelkileg feltöltődve hagytuk el a helyszín és indultunk tovább a következő meglepetés program felé a Városligeten keresztül. :) 

A következő megállónk a Műcsarnok volt, ahol viszonylag hosszú sor kígyózott a Steve McCurry-Legendás fotók című kiállítására. Beálltunk a sor végére, és kb. egy óra várakozás után be is jutottunk. Lehet, hogy első hangzásra soknak tűnik az egy óra, de azt gondolom, hogy látogatóként odabent kimondottan élvezetes volt, hogy nincs tumultus. 

A képek egészen megrázóak és gyönyörűek voltak, szívből ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg a kiállítást. Azért mi összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és a többi kiállítást is megnéztük. Volt köztük olyan, ami nagyon tetszett, és volt, amelyiknek a stílusa távolabb áll tőlem, de egyikről sem lehet azt mondani, hogy ne lett volna rám hatással.

Vettünk fotójegyet is, mert szerettük volna megörökíteni magunknak az eseményt emlékül, így íme pár kép a kiállításról a teljesség igénye nélkül:

Az utolsó helyszín, ahova Férj elvitt, a Gödör Klub volt a Király utcában. Még sosem vettünk rész Slam előadáson, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. A hosszú, sok gyaloglást megkívánt nap után jól esett leülni. 

Az első órában egy angol nyelvű filmet vetítettek le, majd a résztvevők egy órán keresztül írták körbe, hogy tulajdonképpen mi is az a slam, s ezután kezdődött a verseny, amelyen -vagy versenyzőként, vagy ún. open mic-kal léptek fel az előadók, a teljesség igénye nélkül: Müller Péter Sziámi, Erdős Virág, Karafiáth Orsolya, és sokan mások. Csodálatos este volt, és egészen biztos, hogy máskor is rész fogunk venni nézőként slam előadásokon.

Még egy nagyon fontos dolog! Le voltam nyűgözve a Gödör Klub mosdóján...tiszta, igényes, és környezettudatos! A toalett papír újrapapírból készült, a mosdók víztakarékosak, s mindezt fel is tüntetik az eszközökön.

Ó, majdnem elfelejtettem leírni! Ugyan nem volt programként megtervezve,de az éhség nagy úr, és átírja a programot....a belvárosban sétálva találtunk egy apró boltot, ahol csodálatos waffle-t lehet kapni, javaslom, hogy próbáljátok ki!...;)

Itt a link: http://www.gofreebar.hu/

A Férj:

Az első állomás a zsibi volt. Kicsit tartottam tőle, hogy egy átlagos bolhapiac lesz, ahol a szokásos árusok kapnak helyet. Nagy meglepetésemre, egészen más volt :) A hangulata egyedi, és utánozhatatlan! Kreatív árusok, hobby gyűjtők árulták portékáikat. Találhatunk nagyon ötletes dolgokat és megoldásokat., és ha nekünk is van valami hasonló, lehet árusítani is :)

A második állomás a Műcsarnok volt. Amiért mentünk, az a legendás fotók kiállítás volt. Ami nagyon megfogott az elején, az a szervezés és az udvariasság! Profik! A beengedő "biztonsági ember" tájékoztat, kérdez, és udvarias! A kiállításon nagy sok szép fotó volt, ami engem ebben a részében megfogott, az a végtelen számú szín! Milliónyi árnyalat, rengetek változatban! A képek extra méretre lettek kinagyítva, így minden részletet meg lehet nézni. Ezen kívül két kiállítás volt még. Az egyiken mai magyar kortárs művészek kiállítása volt. Sok-sok terem (mint egy labirintus) és mindegyik terem egy-egy művészt mutatott be. Képek, videók, hangok, szobrok. Mindenkinek egyedi stílusa van, így biztosan találunk magunknak tetszőt! A másik kiállítás egy két termes, elgondolkodtató alternatív művészetet mutat be. Érdemes azt is kicsit elidőzve, gondolkodva megnézni.

A harmadik program előtt egy kis gasztronómia is bekerült, csak úgy spontán. Aki szereti az autentikus dolgokat, annak kötelező program :) A kiszolgálás, az egyszerűség, és a waffle isteni:)

A nap zárásaként elmentünk egy slam estre. Bevallom, engem ez régóta érdekel, és vágyaim között volt, hogy egyszer elmenjünk. Sok szépet és jót lehetne róla írni, de az akkor hat, ha ott vagyunk, így csak ajánlani tudom, hogy egyszer mindenki menjen el (és utána többre is vágyni fog). Volt egy 1 órás bevezetés a slam világába, ami megfelelő alapot adott nekünk. Ott hangzott el, hogy akkor igazán jó a slam, ha katarzis jön létre. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy többször létrejött ez a katarzis, mégpedig úgy, hogy mind az előadó, mind a közönség is egyszerre élhette át. Ez a program remek zárása volt a 6. HR-nak! :)

Feleség:

Történt velünk, hogy ajándékba kaptunk két jegyet a MÁV nosztalgia vonatára, amelynek célja Mohács volt, a busójárás.

Aki erre a csodálatos programra adja a fejét készüljön fel, hogy korán kell kelni. Fél 7-kor indult a vonat a Nyugati Pályaudvarról. Mi olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy az első osztályú Pullman kocsiba szólt a jegyünk, ahol kényelmes ülésekben tölthettük az utat úgy, hogy korlátlan kávé, tea és ásványvíz fogyasztásra volt lehetőségünk. Odafele rendeltünk reggelit, visszafele vacsorát. Mindkettőnek kifogástalan volt a minősége, és az árak sem voltak elszállva.A felszolgáló személyzet rendkívül figyelmes volt. 

Ami a -ma már hungarikumnak számító-Busójárást illeti, minden képzeletemet felülmúlta. Az egész város fel volt készülve az odalátogató tömegre, kivétel nélkül mindenki figyelmes, kedves és vendégszerető volt! A busók minden további nélkül megölelték az embert, fotóztatták magukat velünk. Lelki felüdülés volt, és meg merem kockáztatni, hogy az egész ország tanulhatna tőlük! :) Csodálatos nap volt, soha nem fogom elfelejteni! :)

A nosztalgiavonat honlapja: http://www.mavnosztalgia.hu/

A busójárás honlapja: http://www.mohacsibusojaras.hu/

Férj:

Ez egy egész napos program volt (6:60-23:00). Úgy vonatoztam, mint még soha. Itt nem csak az volt a cél, hogy A-ból B-be jussunk, majd vissza, hanem maga a vonatozás is. Szép tájakon mentünk keresztül, és érdekes beszélgetéseket hallgattunk.  Egy kocsiba utazott velünk az ügyvezető igazgató, akitől az utasok sok érdekes háttér információt megtudhattak. Az út során végig a sínek mellett rengeteg ember nézte és várta vonatot, és volt aki a villanyoszlopról fotózott. Arrafelé egy ilyen hosszú, különleges vonat áthaladása nagy események számít. A személyzet sok dicséretet megérdemel, mert a körülmények sokszor nehezítették a dolgukat, és ők még is mosolygósan tették a dolgukat.

Azt gondoltam, hogy nehéz lesz Busókkal találkozni... Nos szerintem majdnem minden mohácsi férfi és fiú busónak volt öltözve :) Megannyi busó, sok-sok változatban. A maszkok félelmetesek önmagukban, de a viselőjük ezt tökéletesen ellensúlyozza. Nem láttam egy kisgyereket sem félni tőlük. Mindenki kedves volt. Meg lehetett őket szólítani, és mindig leálltak egy-egy fotó kedvéért. Aki teheti, egyszer mindenképpen menjen el oda, mert életre szóló élményt kap. És még valamit meg kell említenem, hogy a vállalkozások tanuljanak valamit: visszafelé úton komoly késésben voltunk a meghirdetett menetrendhez képest. Ez azért volt, mert az élményvonatot engedik utoljára menni, minden más vonat elsőbbséget élvez. Az ügyvezető igazgató az egyik vendéggel beszélgetett, és megtudta, ha így haladnak, nem fogják a csatlakozásukat Budapesten elérni, és így csak hajnali vonattal tudnak majd hazamenni. Az ügyvezető igazgató ezek után intézkedni kezdett, és valahogy sikerült a késés nagy részét ledolgozni, így elérték a csatlakozást (és velük sokan mások is). Ez az igazi hozzáállás! Köszönjük szépen!