Szervezés:
Sokat gondolkodtam, mi legyen a következő randi. Valamilyen kulturális eseményt szerettem volna. Sokat keresgéltem, és lassan összeállt a kép: mi lenne, ha egy egész napos, több élményből álló randi lenne? Így esett a választás 3 eseményre, ami érdekes lehet:
2, Műcsarnok: Steve McCurry legendás fotók
A Feleség:
Gyönyörű, napsütéses vasárnap reggelen indultunk neki a városnak....a Stadionoktól a Stefánia úton sétáltunk el a Dürer Kerthez. Jártam már máskor is itt, de vasárnap délelőtt még nem. Amikor megláttam a kiírást a plakáton, hogy "kultúrzsibi", már éreztem, hogy ez nem akármilyen piac lesz. Több asztalnál kint és bent is saját portékáikat árulók...a teljesség igénye nélkül: régi pénzek, játékautók, ruhák, ékszerek, és sok minden más. Végül nem jöttünk el tárgyi bizonyíték nélkül....csodálatosan kreatív és tiszteletreméltó az a hölgy, aki az elhasznált kávés kapszulákból készít ékszereket. Mikor elmondtuk neki, hogy a HR keretein belül vagyunk itt, teljes bizalommal engedte meg, hogy lefotózzuk a portékáit.
Lelkileg feltöltődve hagytuk el a helyszín és indultunk tovább a következő meglepetés program felé a Városligeten keresztül. :)
A következő megállónk a Műcsarnok volt, ahol viszonylag hosszú sor kígyózott a Steve McCurry-Legendás fotók című kiállítására. Beálltunk a sor végére, és kb. egy óra várakozás után be is jutottunk. Lehet, hogy első hangzásra soknak tűnik az egy óra, de azt gondolom, hogy látogatóként odabent kimondottan élvezetes volt, hogy nincs tumultus.
A képek egészen megrázóak és gyönyörűek voltak, szívből ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg a kiállítást. Azért mi összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és a többi kiállítást is megnéztük. Volt köztük olyan, ami nagyon tetszett, és volt, amelyiknek a stílusa távolabb áll tőlem, de egyikről sem lehet azt mondani, hogy ne lett volna rám hatással.
Vettünk fotójegyet is, mert szerettük volna megörökíteni magunknak az eseményt emlékül, így íme pár kép a kiállításról a teljesség igénye nélkül:
Az utolsó helyszín, ahova Férj elvitt, a Gödör Klub volt a Király utcában. Még sosem vettünk rész Slam előadáson, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. A hosszú, sok gyaloglást megkívánt nap után jól esett leülni.
Az első órában egy angol nyelvű filmet vetítettek le, majd a résztvevők egy órán keresztül írták körbe, hogy tulajdonképpen mi is az a slam, s ezután kezdődött a verseny, amelyen -vagy versenyzőként, vagy ún. open mic-kal léptek fel az előadók, a teljesség igénye nélkül: Müller Péter Sziámi, Erdős Virág, Karafiáth Orsolya, és sokan mások. Csodálatos este volt, és egészen biztos, hogy máskor is rész fogunk venni nézőként slam előadásokon.
Még egy nagyon fontos dolog! Le voltam nyűgözve a Gödör Klub mosdóján...tiszta, igényes, és környezettudatos! A toalett papír újrapapírból készült, a mosdók víztakarékosak, s mindezt fel is tüntetik az eszközökön.
Ó, majdnem elfelejtettem leírni! Ugyan nem volt programként megtervezve,de az éhség nagy úr, és átírja a programot....a belvárosban sétálva találtunk egy apró boltot, ahol csodálatos waffle-t lehet kapni, javaslom, hogy próbáljátok ki!...;)
Itt a link: http://www.gofreebar.hu/
A Férj:
Az első állomás a zsibi volt. Kicsit tartottam tőle, hogy egy átlagos bolhapiac lesz, ahol a szokásos árusok kapnak helyet. Nagy meglepetésemre, egészen más volt :) A hangulata egyedi, és utánozhatatlan! Kreatív árusok, hobby gyűjtők árulták portékáikat. Találhatunk nagyon ötletes dolgokat és megoldásokat., és ha nekünk is van valami hasonló, lehet árusítani is :)
A második állomás a Műcsarnok volt. Amiért mentünk, az a legendás fotók kiállítás volt. Ami nagyon megfogott az elején, az a szervezés és az udvariasság! Profik! A beengedő "biztonsági ember" tájékoztat, kérdez, és udvarias! A kiállításon nagy sok szép fotó volt, ami engem ebben a részében megfogott, az a végtelen számú szín! Milliónyi árnyalat, rengetek változatban! A képek extra méretre lettek kinagyítva, így minden részletet meg lehet nézni. Ezen kívül két kiállítás volt még. Az egyiken mai magyar kortárs művészek kiállítása volt. Sok-sok terem (mint egy labirintus) és mindegyik terem egy-egy művészt mutatott be. Képek, videók, hangok, szobrok. Mindenkinek egyedi stílusa van, így biztosan találunk magunknak tetszőt! A másik kiállítás egy két termes, elgondolkodtató alternatív művészetet mutat be. Érdemes azt is kicsit elidőzve, gondolkodva megnézni.
A harmadik program előtt egy kis gasztronómia is bekerült, csak úgy spontán. Aki szereti az autentikus dolgokat, annak kötelező program :) A kiszolgálás, az egyszerűség, és a waffle isteni:)
A nap zárásaként elmentünk egy slam estre. Bevallom, engem ez régóta érdekel, és vágyaim között volt, hogy egyszer elmenjünk. Sok szépet és jót lehetne róla írni, de az akkor hat, ha ott vagyunk, így csak ajánlani tudom, hogy egyszer mindenki menjen el (és utána többre is vágyni fog). Volt egy 1 órás bevezetés a slam világába, ami megfelelő alapot adott nekünk. Ott hangzott el, hogy akkor igazán jó a slam, ha katarzis jön létre. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy többször létrejött ez a katarzis, mégpedig úgy, hogy mind az előadó, mind a közönség is egyszerre élhette át. Ez a program remek zárása volt a 6. HR-nak! :)
