Feleség:

Ne haragudjatok, hogy ennyire megkésve írjuk meg a februári randevúnk bejegyzését, de egy kicsit összesűrűsödtek a dolgok. Nem szeretnék mentegetőzni, de a tények fontosak. Férj rendkívül sokat dolgozik és a kevés szabadnapját azzal tölti, hogy nekem segít a háztartást rendbe rakni, bevásárolni, a kislányunkat mindenféle vizsgálatra és oltásra vinni. Ami engem illet, a nap nagy részét…kb. 24 órát töltök a kislányunkkal. Amikor ébren van, akkor vele foglalkozom, amikor alszik, akkor vagy a teendőket végzem el a lakásban (főzés, mosás, mosogatás, teregetés, stb.), vagy én is megpróbálok aludni.

Egyébként sokszor eszembe jut, hogy milyen szerencsések vagyunk Férjjel, amiért ilyen tudatosan éljük meg a kapcsolatunkat. Azért gondolom ezt, mert az elmúlt hetekben mire Férj hazaért, mire a kislányunkat megfürdettük, megetettük és elaltattuk, addigra mindketten teljesen kimerülten ültünk le egymás mellé a kanapéra és nem sok erőnk maradt még beszélgetni sem…de alkalmanként emlékeztetjük egymást arra, hogy mennyire szeretjük egymást és keresni kezdjük az alkalmat, a lehetőséget, hogy érdemi időt töltsünk együtt….

Mindezt azért írtam le, hogy megértsétek, mostanában egy nyugodt, együtt töltött este is kincs a számunkra….így ezúttal egy olyan estét neveztünk ki havi randinak, amilyen este az elmúlt években rendszeres volt, az utóbbi időben viszont nem került rá sor….a „sajtvacsorára”…;)

Ilyenkor összevásárolunk mindenféle sajtot, zöldséget, felvágottat, pékárut, melyeket gusztusosan tálalva helyezünk a tányérra….megbolondítva egy üveg finom borral (amit én most lecseréltem a kedvenc gyümölcslémre), friss bazsalikommal, jó zenével, vagy filmmel, esetleg egy jó beszélgetéssel. Ezek az együtt töltött percek, órák nem igényelnek nagy szervezést, ugyanakkor nagyon hasznosak és kellemesek egy kapcsolat életben tartásához….Sokkal többet nem tudok és nem is szeretnék róla mesélni, hiszen mindenki maga tudja, hogy milyen az ideális vacsora egy szerettével….a miénkről meséljenek a képek!

Férj:

A randik szervezése mostanában nagy kreaiívitást igényel, mert behatárolja az idő, és a hely. Persze ez egyre jobban javul, ahogy a gyermeknevelésben rutint szerzünk :) A februári a nálunk megszokott sajtvacsora volt. Hagyomány van a családunkban! Egy ilyen vacsora már a vásárlásnál kezdődik, mivel keressük a megszokott ízek mellé az újdonságokat (sajtot, zöldséget, szószokat, felvágottakat).

Miután megvan minden hozzávaló, kezdődik a még izgalmasabb rész, a tálalás. Sokan mondják hogy felesleges ezzel foglalkozni, de az étkezést először a szemünkkel kezdjük el. Sokkal jobb érzés (és ünnepiesebb is), ha az étel, amit eszünk, gusztusosan van tálalva. Figyelünk az elhelyezésre, díszítésre. Ez azért igénybe vesz 1 órát, de bőven megéri.

És a legjobb rész az elfogyasztás :) Sok különleges ízkombinációval találkozunk itt, és sosem szabad sietni vele. Egy ilyen vacsora 2-3 órán keresztül is eltarthat, mivel közben beszélgetünk, lágy háttérzenével megbolondítva. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt (gondoljatok csak bele a családi ebédekbe, és vacsorákba), mert sok kellemes órát szerezhetünk magunknak!