Szervezés:

Régi vágyunk volt, hogy egyszer egy válogatott amerikai foci meccsre kimenjünk. Mivel épp elindult az NFL szezon, így hírt kaptam, hogy lesz magyar válogatott meccs is. Nosza, gyorsan vettem is rá két jegyet...

Feleség:

Egy csalóka szombati délutánon, amikor akár az ég is leszakadhatott volna, de meggondolta magát és kegyes volt mind a játékosokhoz, mind a szurkolókhoz....igen, ekkor történt, hogy életemben először betettem a lábam a Hidegkúti Nándor Stadionba, ahol az egyik kedvenc sportunknak élhettünk, szurkolhattunk, az amerikai focinak. A magyar válogatott játszott barátságos mérkőzést Szlovákia válogatottjával. Szinte teljesen megteltek a lelátók, és minden nagyon kulturált körülmények között zajlott.

Szeretnék néhány nem mélyreható, ugyanakkor nem elhanyagolható tényt elmondani erről a sportról. 6 és fél évvel ezelőtt, amikor megismertem Férjet elmondta, hogy ő ezt a sportot nagyon szereti nézni, mire én bár nyitottan, ugyanakkor kétkedve ültem le mellé, feltételezve, hogy ez egy borzasztó durva és erőszakos sport, és amúgy sem szeretem a focit (elnézést kérek a vélhetően rengeteg rajongótól), mert sok a bunda benne meg a színészkedés, stb. Aztán Férj volt olyan kedves és felvilágosított, így ma már én is látom, hogy nagyot tévedtem. Nem véletlenül van olyan nagy sikere ennek a sportágnak Amerikában. Nagyon sok és nehéz szabály van, és nem mehetnek "csak úgy egymásnak a játékosok, hogy jól elagyabugyálják egymást". Aki nem szabályszerűen játszik, azt eltilthatják. Arról nem beszélve, hogy nem csak ő kap büntetést, de a csapata is...és igen, itt az egy mindenkiért elv érvényesül. Nagyon sok poszton lehet játszani, és nehéz bekerülni a nagy csapatok keretébe. No, nem is szeretnék jobban belemenni a részletekbe, akinek felkeltette az érdeklődését a sport, próbáljon meg leülni egy jó meccset megnézni egy olyan ember társaságában, aki szívesen magyaráz, hogy megértse a lényeget....én így tettem, és függő lettem.

Az egyetlen nehézséget csupán az jelenti, hogy az időeltolódás miatt a meccseket itthon késő este kezdik vetíteni, és bizony hajnalig is eltartanak....de megéri! ;)

Ja, el ne felejtsem a legfontosabbat....Sok más sportággal ellentétben itt az egyik csapat szurkolója minden további nélkül beülhet a másik csapat drukkerei közé és nem esik bántódása....és ha az egyik játékos lesérül, akkor mindkét csapat féltérdre ereszkedik, amíg az orvosok ellátják a sérültet....döbbenetes látvány, én magam egészen elérzékenyültem tőle...ez az igazi sportszerűség, csapatszellem. 
Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek az élménynek....no és nem utolsó sorban nyilván a jó játék volt a fontos, de büszkén írom le, hogy a magyarok nyertek! :D

Férj:

Voltunk már pár HFL mérkőzésen, így izgatottan vártuk ezt a meccset. Bevallom, sokkal rosszabb szervezésre számítottam, de a színvonal káprázatos volt! Mi a legfelső sorban ültünk, így nagyon jó rálátásunk volt a pályára. Volt kivetítő (ahol vissza is játszottak egy-egy jelenetet), és helyi műsorvezető is. 

A lelátóról nagyon jó lehettet mindent látni, a tv nem adja vissza azt az élményt, amikor kint vagyunk egy stadionban!  Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent észreveszek (egy-egy szabálytalanságot, a futott utakat, kézjelzéseket, stb). A legjobban az döbbentett meg, amikor Bencsics Márk egy jól irányzott passzal, a célterület sarkára dobta a labdát. Azt hittem, hogy ez egy rosszul eldobott labda, mert az elkapó a dobás pillanatában jó sok méter távolságban volt az érkezési ponttól. TOUCHDOWN! Az elkapó elérte a labdát, és be is húzta! Ez az, amit egy tv közvetítésben nem lát az ember! Azt gondolom, hogy ilyen színvonalon kell levezeti a HFL-t is, és akkor sok-sok stadiont meg lehet tölteni szurkolókkal! (4750 fő!)  Kint voltak teljes családok, kisgyerekek, és nagyik is! És a szurkolói hangulat, amikor az egész stadion skandál...

Aki csak teheti, az látogasson el egy ilyen meccsre, mert agy életre szóló élményt szerez!

Kedvcsinálónak a bevonulások: https://youtu.be/eZ2yVhF4YfY